Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - FIGYELŐ - J. Pasiaková: Megjegyzések Az ember tragédiája új cseh fordításához
Szintén nem eléggé ügyes Lucifer kérdésének új cseh tolmácsolása a 241. lapon: Čim bude zdejší žena tobé kterého milovala Semiramis ? De mit kapsz a közsorsú nőn, ki Semirámis csókját izleléd ? A „zdejší" szó nemcsak hogy nem felel meg a magyar „közsorsú“-nak, hanem a szövegben nincsen semmiféle értelme, hiszen magától értetődik, hogy „itteni“ (zdejší) és nem idegen nőről van sző, és a kérdés megértetése szempontjából nagyonis fontos hangsúlyozni a „közsorsú“ szót az isteni Semiramissal szemben. Brábek ezt az eléggé kifejező, de ma már kissé elavult megoldást választja: „Co vábi té tak k léto zené z lidu... jenž druhdy líbal jsi Semiramidu?“ A tudós a 244. lapon a következőket mondja: Opravdu šílenství! Je podivné zahlédnout v tomto našem století prežilý prízrak. Odkud se tu vzal? Ez őrülés. — Sajátságos, valóban a múlt kísértetét feltűnni látni Világos századunkban. — Honnan ez? A „v tomto“ (ebben — a világos megfeleléseként) kifejezés tartalmilag semmitmondó, és formailag is csak a ritmus követelményének felel meg, egyébként az „osvícený“ lenne Madách világos századának igazán jó cseh fordítása. Madách művében az ellentétnek igen jelentős stilisztikai szerepe van, amellyel erős érzelmi mozzanatokat érzékeltet. így itt is a „világos század“ ellentéteként hat a „múlt kísértetével“ szemben, ezért kár volt ezt a cseh fordításban figyelmen kívül hagyni. Ezt a színt Ádám crédőjának egyébként különösen jól sikerült fordítása zárja le. Megjegyezzük, hogy a Falanszterről igen sok vita folyt a magyar irodalmi és színházi körökben. A viták összefoglalása és eredménye nemrég jelent meg az Irodalomtörténeti Közlemények 1960. 4. számban. Költői és valóban hű a 8. (prágai) szín fordítása, amelyben Adám mint Kepler szerepel Rudolf császár udvarában. Ebben a részben érződik legjobban a szó igazi művészete, a fordítók kitűnő nyelvérzéke a magyar szöveg cseh hangszerelésében annyira, hogy nem is lehetne elképzelni a 19. századi magyar szöveg megfelelőbb cseh átültetését. E tökéletes megoldás mellett Brábek fordításának ez a része valóban idejemúlt retorikus és nélkülözi az igazi költészet frisseségét. Az utolsó — a 15. szín a mű csúcspontja, amelyben Adám rádöbben az élet értelmére, állandó újjászületésére, s a fordítók hitelesen tolmácsolják, mert tökéletesen megértették Madách végkövetkeztetését: „az emberiség élni akar és nem tud nem akarni élni“ — amint azt Rákos Péter bevezető tanulmányában találóan mondja. Ezért hat olyan sokatmondóan, ha nem is szószerint az utolsó mondat: človeče, vér sl, bojuj, vytrvej.“ /Ember, higgy, küzdj, tarts ki./ /Brábek: Človeče, dél jsem: bojuj, dűvéruj./ /Ember, mondottam, küzdj, bizakodj./ Madách: Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál./ Madách művének cseh fordítását olvasva az utolsó sor után olyan bizakodó érzés támad az emberben, amilyen Vörösmarty soraiból árad: „Ez jó mulatság, férfi munka volt.“ Mit mondhatunk Rákos Péter bevezető tanulmányáról ? Rákos Péterben már régen megismertük a magyar irodalom tehetséges, szakavatott és becsületes terjesztőjét és népszerűsítőjét. A kötethez írt érdekes tanulmányában megismerteti a cseh olvasót Madách alkotói és emberi jellemvonásaival, megmagyarázza az író alkotó egyéniségének sokszor érthetetlennek tűnő összetevőit: iróniáját, pesszimizmusát, látszólagos passzivitását és elkeseredettségét, bemutatja, hogy rázza le Madách magáról ezeket a visszahúzó erőket és miként válik az emberi haladás, a jó és a szép hirdetőjévé. A bevezetőben foglalkozik a mű sorsával, megmutatja, miként tett szert világirodalmi jelentőségre és rámutat a cseh színpad Madách- hagyományaira. Említi Brábek fordítását is, mint a mű első cseh kiadását, mely 1893-ban látott napvilágot. Ismeretes viszont az is, hogy Brábek Jaroslav Vrchlický cseh költő ösztönzésére látott neki a fordításnak. Vrchlický cseh földön elsőként értette meg a mű jelentőségét és már 1886- ban, tehát alig három évvel a pesti Nemzeti Színház bemutatója után hívta fel rá Brábek figyelmét. Csak a kiadók körülményességén, és talán meg nem értésén múlott, hogy a fordítás csak hét évvel elkészülése után jelent meg a Cseh Tudományos Akadémia Világirodalmi gyűjteményében. Ezzel az új színvonalas fordítással a cseh kultúra is tisztelettel, méltó módon ünnepli a nagy magyart, a költőt és halhatatlan műve megszületésének 100. évfordulóját.
