Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Győry Dezső: Gömöri rengeteg
Tolvaj Bertalan Győry Dezső: Gömöri rengeteg A szlovákiai magyar olvasó nem tud anélkül nyúlni Győry Dezső könyve után, hogy maga elé ne képzelné a szerzőt, az embert, aki itt született, közülünk indult, aki annyira a mi talajunkban gyökerezik, élményei annyira itteniek, hogy írásaiban újra és újra belőlük merít. Ezek az élményforrások kiapadhatatla- noknak tűnnek. A veszedelmes ember, a Viharvirág, a Vérehulló szerelem, a Sorsvirág, A nagy érettségi, s most a Gömöri rengeteg — mind-mind hazai rögből sarjadt, s csaknem mindegyiken a sajátosan gömöri levegő érződik. A honi táj varázsa, elragadó romantikája, a térben és olykor időben is közeli „megtörtént“ események emberi közelségbe hozzák az írót, aki eszmekörében, szándékaiban, írói és emberi törekvéseiben mindig is közel állott hozzánk, nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy a miénk volt. Ez az a többlet, amivel mi, szlovákiai olvásók kézbe vesszük Győry Dezsőt, s valahányszor új műve jut el hozzánk, újból és újból akaratlanul is megjelenik előttünk úgy is, mint a Százados adósság, az Üj- arcú magyarok, a Zengő Dunatáj és az Emberi hang költője — hogy csak a legjellegzetesebb és Győryre legjellemzőbb kötetcímeket említsem. Költészetének és egyéniségének szuggesz- tív hatása alól ma sem tudjuk magunkat kivonni. Nem csoda, hogy olyan lebilincselően, mozgósítóan hatott az első köztársaság magyar fiatalságára. Ilyenkor ismételten átgondoljuk s átszűrjük magunkon vallomásait, ars poétikáját: „Szólj s énekeld a nép dalát“. „A sors értelme: nép lenni a népek s ember lenni az emberek között.“ „Fn minden népet féltek attól, amitői féltem az enyém.“ „Szeretem az életet, a népemet, a derűs küzdést és a romantikát.“ „Az írói élet értelme: feloldódni a nép álmaiban és beleolvadni a nép vágyaiba. Eggyé lenni a néppel, sorsával s előbbrehaladásával.“ Egy- egy újabb Győry-mű érkeztekor föltesszük magunknak a kérdést: vajon mennyire sikerül legújabb munkájában a szándékot valóra váltani ? Szándék és eredmény a Gömöri rengetegben ? Az írói szándék: fájdalmai és vallomásai mélyéből, a szívéből, belső írói kötelesség-kényszerből felszínre hozni a magyar nép sorsának egy izgalmas epizódját, a társadalmi igazságtevés egy fontos mozzanatát, melynek során egy új, emberségesebb világ és rettegé.s nél-1 küli élet születik. Vallani akart egy pusztulásra ítélt embertelen világról, a fasiszta tébolyról, annak 1944-es gömöri kihatásáról, s e világ romjain, mocskain, fajőrületén és cinizmusán születő új emberségről: a Petőfi-brigád magyar partizánjainak részvételéről a szlovák nemzeti felkelésben. Ez a vallomás egyúttal ítélet is akart lenni „a haladó gondolkodású, de bátortalan, habozó magyar értelmiség vergődéséről és hullásáról“. A szándék tehát nagyszerű. S az eredmény ? Őszintén és kissé csalódott sajnálkozással, de meg kell mondanunk, hogy nem ér fel egészen a szándék magaslatáig. A Győrytől megszokott, könnyed hangvétellel indított cselekményből — melynek sodra, izgalma alatta marad a Viharvirág és a Sorsvirág érdekfeszítő meséjének, lenyűgöző olvasmányosságának —, színvonalas, de nem élvonalbeli regény kerekedik ki. Alakjait kevesebb műgonddal csiszol- gatta, mint a Miskáét és Katinkáét, s írói eszközei is szűkreszabottabbak, mint a még be nem fejezett ,,-virág“-trilógia eddigi köteteiben. Ennek ellenére a sorsdöntő események ember- és jellemformáló erejét sikerült meggyőzően bemutatnia. Az eredmény tehát egy igényes, de kisebb markolású antifasiszta regény. Győry életművében nem-újkeletű a fasizmussal szembeni gerinces állásfoglalása. A nácizmus vadságával, gálád embertelenségével mindig szembeállította az emberiességet. „A humánum lett, volt és maradt megkínlódva megtalált hite és útiránya.“ A reakció térhódítása idején, amikor Hitler még csak a láthatáron volt, Győry már ilyen megbélyegző szavakat mondott ki: Nem alkuszik a szándék: ami ma van, nem veszi be a gyomrom, nem veszi be! Okádék. A puszta tagadásnál azonban nem áll meg, s 1938-ban már harcot hirdet: Ember vagy, hol van a helyed? A belenyugvásban talán? Nem! — Az örök víg harc oldalán. Később, 1944-ben pedig, amikor bekövetkezett az, amitől féltette a nemzetet, volt bátorsága a Tiltott képeslevelezőlapban leírni: A kis munkás-ház ablakok zárva lesnek a gestapóra, s benn zümmögnek a rádiók: „Halál a német megszállókra!“ S ez a vonal egyenes, töretlen, becsületes, s törvényszerűen vezet a Gömöri rengetegben Vica szájába adott következtetéshez: „Többre lesz szükség, mint antifasizmusra. Több sze- retetre lesz szüksége a világnak, és cselekvő humanizmusra.“ Vagy ahogyan a bátortalan, habozó Péter levonja tragikus sorsa tanulságát: csak azok maradnak életben, „akik hisznek a jövőben, és cselekedni mertek“. A Gömöri rengeteg igazolja, hogy Győry humanizmusa harcos humanizmus. Egyértelműen szembeszáll a fasizmussal és kiszolgálóival. Súlyos ítéletet mond felettük: a nyilasbarát, hungarista ügyvéd, Brády, a német „csoda- fegyvereket“ váró és egyre „elrettentőbb pél-
