Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - FIGYELŐ - Dobos László: Széles útról keskeny ösvényre
A szembesítés alkalmával használt érvek egyrésze szerintem íróasztal ízű, helyenként egyenesen megmosolyogtató. Ossmitsch és Fabrici „átkelésük“ első napján összetlálkozik egy aratócsoporttal, akik ebéddel kínálják a két ismeretlent: „a következő ételből is enniök kell, paprikáscsirke nagyszemű galuskával. A hűtött sörből is jut mindkettőjüknek néhány korty. “ — Mondjad csak, Maris, a városi elvtársaknak, milyen volt a tegnapi étlap — biztatja az öreg az ebédet hozó menyecskét. — Reggelire sonka, tojás meg jó pincehideg tejeskávé. Tízóraira csak egy kis főtt hús savanyúsággal. Ebédre gulyás volt és túrós bukta, no meg sör. Uzsonnára főtt tojás“ .. . Csuhajja... Ez olyan íróesze szülte parasztmenü, ami először is tájékozatlanságról tanúskodik és túlzás, másodszor naivitás, ha a früstök, az ebéd és a vacsora elsorolásával akarom jobb belátásra bírni az ellenséges kémeket. így néz ki a dolgok leegyszerűsítése. A szembesítés logikája minden időben azt kívánta, hogy az ellenfél érveivel szemben én is a legsúlyosabb érveimet használjam. Fabrici a szocializmusnak világnézeti, ideológiai, erkölcsi ellenfele egy személyben. Már most az a kérdés, mi az a tényező, ami a ma szocialista emberének, egyáltalán a szocialista életvalóságnak az erejét legmaradéktalanabbul megtestesíti ? Az emberek erkölcsi profilja, erkölcsi magatartása. Az életszínvonallal, az anyagi jóléttel nem lehet mindent behelyettesíteni, elvégre a jóllakott ember is lehet gazember. A gondtalan anyagi élet nem garanciája, hanem előfeltétele a szocialista ember pozitív magatartásának. Az írónak látnia kell azt, hogy a szocialista életformának ma már tudata, formálódó erkölcse van. Egrinél éppen az a legfontosabb érv marad kihasználatlanul, egyszerűen megkerüli és behelyettesíti azt. Az író érveinek másik csoportja érzelmi jellegű (az éneklő fiatalok kiváltotta hangulat, a festő által ecsetelt természet romantika és a szerelem érzése). Véleményem szerint Egri jó helyen kezdi ki a fiatal Fabricit, amikor naiv idealizmusát hangulati, érzelmi ráhatásokkal mossa alá. Ezzel mintegy meglágyítja Feri ellenséges magatartását. Ez így jó is, de egyben kevés is. Kató és Fabrici között túl nagy a távolság ahhoz, hogy egy néhány napos fellobbant szerelem mindent megoldhasson. Egri általában hajlamos az emberi ellentétek elsimítására, kibékítésére. Nem bír és nem tud könyörtelen lenni, amikor a jellem- ábrázolás logikája kegyetlenséget kíván az írótól. Inkább kibékít és összeházasít, minthogy „fájdalmat“ szerezzen hőseinek. A szerelem minden betegséget meggyógyít, minden bajt elsimít, áldásom rátok. Egrinél a kezdeti szimpátia a következő percben szerelemmé lobban, az érzéseknek itt nincs ideje érlelődni, a rokonszenvezők törvényszerűen egymás karjába szédülnek. Egri annyira megszereti egyes hőseit, hogy képtelen velők kanossát járatni. És az eredmény? Édeskés idill. Hogy Ossmitsch meghal, az rendjén van. De hogy Fabrici kémkedését egyedül a mindenható szerelem egyengesse rendes útra, az már kérdéseket és hiányérzetet vált ki az emberből. Hisz Fabrici' erkölcsi csődbe jut, ő is ott áll a fizikai és erkölcsi megsemmisülés határán. Dehát így és enélkül szebb. De igaz is ? Helyesebben mondva ez a teljes igazság ? Ezzel a megoldással az író akarva, akaratlanul el- romantizálja a témát. Amint mondtuk is már, a téma kétirányú lehetőséget kínált: a kalandosság kidomborítását, valamint a jellemek pszichikai elerpzését. E két lehetőség közül Egri csak az elsővel élt. A könnyebbik megoldást választotta, széles útról keskeny ösvényre tért. A regény egész cselekményét a kaland, a kalandosság, az izgalom keltés útjára tereli. Csak egyik felét mondja el mindannak, amit ezekről az emberekről tudnunk kellene. Pluhár említett könyve társadalmi, erkölcsi, lelki lényként tárgyalja az emigráció alakjait. Egri megelégszik a jellemek társadalmi szociális helyzetének jelzésével, illetve körvonalazásával. Az író jószándékában nem kételkedem, nem lehet elvitatni a regény hazaszeretetre nevelő pozitív értékét. El kell ismernünk nevelő hatását, a történet egyértelmű tanulságát. De azt is meg kell mondani, hogy a téma kínálta lehetőség nincs arányban a regény művészi értékeivel. Sok ebben a könyvben a mesterember és kevés az író. Egy mondatban hasznos könyv átlagos művészi értékekkel. Ez a mű inkább csak számban gyarapította Egri Viktor írói életművét, művészi kvalitásait tekintve a „Szívet cserélni nehéz“ nem lépte túl eddigi regényeinek színvonalát. Valaki ellenvethetné: mi az, már a hasznos és aktuális regényekben is kifogást keresünk? Nem a hasznosságot és az aktualitást kifogásoljuk, hanem arra akarunk rámutatni, hogy az időszerű téma nem helyettesítheti egy alkotás művészi értékeit. A mai téma, a korszerű téma nem írói előjogot, hanem a sikeres mű előfeltételét jelenti. Egri a szocializmus külföldi ellenségeinek és belföldi ellenlábasainak egész garmadáját vonultatja fel könyvében. Körvonalazza és jelzi magatartásuk szociális gyökerét és okát. Ez eddig rendben van. De ezentúl elkerüli figyelmét egy fontos tény, éspedig az, hogy ellenségeink, ellenlábasaink magatartása ma már nemcsak szociális és osztályszempontból érdekel bennünket. Ezek az emberek és rétegek ma nem rendelkeznek ugyan gazdasági pozíciókkal, de megvan a maguk módosult „pszichológiája“. Az alapkérdés, hogy ki miért teszi amit tesz. A konfrontálásból így kimaradt a két legfontosabb tényező: ez a ma is élő és módosult pszichológia és a szocialista élet erkölcse. Az író nem játszotta ki az adut. A téma általános és ismert! Azt vártuk Egri Viktortól, hogy a maga módján új gondolatokkal, meglátásokkal gazdagítja azt. Dobos László
