Irodalmi Szemle, 1961

1961/3 - FIGYELŐ - Dobos László: Széles útról keskeny ösvényre

idegenbe szakadt Fabrici Feri életén keresztül bemutatni a szülőföld, a haza vonzását, a szocialista élet mindennapjainak meggyőző erejét.

Attól a perctől kezdve, ahogy Fabrici vállalja a „megbízatást“, másszóval a kémkedést, élete két pólus közé ékelődik. Az egyik: Oss- mitschtól kapott „leckék“ a német szellemi felsőbbrendűségről. „Magyarországból mi csináltunk kulturált államot... Ugyanezt tettük Lengyelországban, sőt orosz földön is, Oroszország attól kezdve állam, hogy odamentek közéjük a varégek, a mi normán őseink“ — magyarázza a százados. Feri kételkedik, hábo- rog, de ellenérvei nincsenek. Vonzódik ugyan a kis Arndt józan gondolkodásához, de egyelőre mégis csak Ossmitsch győz. Bedől, elkábul, lenyeli a mérget. Megpezsdül benne a Szepességbe vándorolt német őseinek vére. „Németnek lenni nagy dolog ... dicsőség.“

Fabrici Feriből ellenség lesz. Veszélyes, alattomos ellenség, aki a legaljasabb megbízatást vállalja, kémkedésre adja magát.

A másik pólus: az ismeretlen Csehszlovákia, az új, a szocialista ország, amiről csak rosszat hallhatott és olvashatott „odakinn“. S e két pont között időtlenül, álmatagon ott lebeg a szülőföld tájélménye a fiatal Fabrici emlékezetében. Feri tehát ilyen „szellemi készenléttel“ kezd a nagy vállalkozásba: a múltba foszló gyermekélmények, a német szellem fel- sőbbrendűségi tudata s egy kigondolt, kiagyalt rémkép a „vörös járomban sínylődő“ Csehszlovákiáról.

A regény témája kettős lehetőséget rejt magában. Kémkedni nem lehet izgalom és életveszély nélkül, s ez a tény egyenesen megköveteli a kaland, a kalandos elemek, epizódok beiktatását a cselekmény folyamatába. Első látásra ifjúsági kalandregénynek, izgalmas kémtörténetnek tűnik ez a mű, de ennél sokkal többnek kell lennie. A kémtörténet fejlődésünk jelenlegi szakaszában nem lehet csupán fantázia, kigondolás műve. Akármilyen formában nyúl ehhez a témához az író, elgondolásait, szándékait nem függetlenítheti a külföldre disszidált emigráció lététől. A kalandosság, az izgalmas fordulatokban bővelkedő cselekmény tehát nem szigetelhető el a téma történelmi, társadalmi vonatkozásaitól.

Hasonló kettősséget hord magában a regény alakjainak élettere is. A kémkedés bujkálást, rejtőzést parancsol, de ahhoz, hogy „tevékenykedhessenek“, az élettel kell keresniök a kapcsolatot. A kémeknek kettős életük, kettős énjük van, ábrázatukat szüntelen álarc takarja. A cselekmény egy része így szükségszerűen az élet kulisszái mögé szorul, a másik fele pedig az életben kell hogy játszódjon. Egri látja és jelzi a könyv szereplőinek ezt a két- éltűségét. Azonban a téma kínálta lehetőség egyben követelményt is támaszt az íróval szemben: az izgalom keltő kalandos elemek kihasználása mellett a téma társadalmi háttere megköveteli a jellemek elmélyült pszichikai elemzését és ábrázolását is.

Egri eleget tesz ennek a kettős követelménynek ?

A regény egész cselekményének gerincét a szembesítés, illetve a szembesítések láncolata adja. A történés alaplogikája a tétel ellentétel konfrontációjára épül. így az érvek ellenérvek összecsapásai, ütköző pontja egyben a regény konfliktusának alakulását is jelzik. Másszóval a konfliktus hőfokát a szembesítések drámai- §ága, hevessége és hitelessége szabja meg. A szembesítés feszültsége az ellentétek, az ellenpólusok közti távolságtól függ. Ez a távolság pedig igen nagy. Fabrici Feriben két világ ideológiája, erkölcse, a burzsoá rend és a szocializmus életvalósága ütközik meg.

Nem szabad, hogy megtévessze az olvasót Fabrici és Ossmitsch százados ellentéte. Felületes olvasás után azt is mondhatná valaki, hogy a cselekmény alapkonfliktusa a két kém közti ellentétből adódik. Ha ezt elfogadnánk lényegesen leszállítanánk Egri könyvének értékét. A százados és fiatal társa közötti ellentét hangsúlyozása az író jó meglátását dicséri. Ezzel ugyanis rámutat az emigráció, az ellentábor egyes rétegei között végbemenő elkülönülésre. A „parancsnok“ és Fabrici ellentétben azonos nézetek fokozatos differenciálódásáról van szó. Éveit és múltját tekintve Ossmitsch az emigráció nyugati szállásfoglalója, még az első generáció lovagja, akiben csillapíthatatlanul él a bosszú, a visszacsapás s a múlt visszahódításának a vágya. Fabrici Ferinek már nem nőhetett ilyen méregfoga: őt már kábítani kell, mesterségesen mérget kell csepegtetni a leikébe, hogy ráadja fejét ilyen veszélyes vállalkozásra. Fabrici már az emigráció fiatalabb korosztálya, akinek előbb „meg kell magyarázni“ a német szellem történelmi küldetését, hogy cselekvésre bírhassák.

A konfliktus magvát és ütközőpontjait a fiatal Fabrici hordja magában. A szembesítés, az összeütközés így nem embercsoportok, nem szereplőpár, hanem egy ember gondolkodása, hamis elképzelései és a szocialista élet valósága között zajlik le. A szembesítés így egy személyre, egy jellem életterére korlátozódik, illetve sűrítődik. A könyv mondanivalójának hitele tehát Fabrici jellemének elmélyült megformálásán múlik. Ez a tény kétséget kizáróan megköveteli jellemének pszichikai elemzését.

A cselekmény folyamán néhányszor nyílt konfrontációra kerül sor. Akkor történik ez, mikor Feri közvetlen kapcsolatba kerül a szocialista élet tényeivel (a parasztokkal való találkozás ebéd közben, az öreg festővel folytatott beszélgetés, „autóbusz kirándulásuk“ az éneklő fiatalokkal és végső fokon Fabrici fellobbanó szerelme az erdészlakban). Ezek az alkalmak a regény eszmei részpontjai, amelyek egyben lehetőséget szolgáltatnak arra, hogy Fabrici ellenséges magatartásával szemben az író felvonultassa ellenérveit. Voltaképpen az ellenérvek hitelétől, sokoldalúságától függ a regény mondanivalójának igaza.