Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - LÁTÓHATÁR - René Claire: Napjaink erkölcseiről
René Claire Ön író, Eudore. A barátja, Léandre festő. Ha hihetek a szavainak, mindkettejüknek az a kívánsága, hogy „kifejezze önmagát". Legalábbis így szokták mondani a mai zsargonban. Elődjeiket szerényebb törekvés fűtötte. Talán Racine „ki akarta fejezni önmagát“? Vagy Balzac? Esetleg Tolsztoj? Mégis bárkinél jobbat alkottak. Ez azt jelenti, Eudore, hogy az ember akkor fejezi ki legjobban magát, ha nem ragaszkodik görcsösen saját magához. Akaratlanul. • Különös kor ez, amelyben azt hangoztathatják, hogy a festészet „a belső világ felfedezése“ — ez ugyanis mináezideig az író kiváltságának látszott —, ugyanakkor egyes regényírók a tárgyak ábrázolására törekszenek, ami eddig a festők gondja volt. Olyan házasságra emlékeztet ez, amelyben a hitvesi kötelességek elvesztették vonzóerejüket, s a házastársak új partnerra vágynak. • „Madame Bovary én vagyok'.“ — ez a mondat korunkban termőtalajra talált. Flaubert kijelentése óta az egocentrizmus és az exhibicionizmus sokat fejlődött. Léandre a napokban egy vászon előtt, amelyen néhány általa pingált színfolt tarkállott, kijelentette egyik csodálójának: „Ez a kép nem egy fát ábrázol, hanem azt, amit én gondolok a fáról. Vagyis a fa én vagyok.“ • A drámai művészetben semmi sem mulandóbb a divatos eszméknél. Semmi sem tartósabb a jellemeknél és az érzéseknél. De az okoskodók nem adják meg magukat. Ha volt valaha ember, akit gondolatai lelkesítettek, úgy az Voltaire volt. Mégis ő mondta: „A színházban nem arról van szó, hogy igazunk legyen, hanem hogy meghassuk az embereket.“ • Ariste azzal dicsekeszik, hogy kitűnő tanuló volt. Blaise megint azzal, hogy ö volt az osztályban a legrosszabb. Arra senki sem büszke, hogy a közepesekhez tartozott, pedig belőlük van a legtöbb. A javíthatatlan romantizmus jele, hogy ki akarunk tűnni és rettegünk attól, hogy elveszünk a tömegben. Condillac, aki, értelmes korban élt, azt mondta: „A kitűnés, különlegessé válás mániája a legkiválóbb szellemeket is megfosztja természetességüktől“. • A naív emberek tömege azt hiszi, a kiváló egyéniségeket mindenekelőtt a pénz és a vagyon vágya hajtja. Pedig sokkal inkább a hatalom szomja és a hiúság uralkodik rajtuk. Ez azonban nagy titok. Fabien például, ha sarokba szorítanák, esetleg beismerné, hogy szereti a gazdagságot; de sohasem vallaná be, hogy boldog, ha uralkodhatik az emberek fölött. napjaink erkölcséről
