Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - LÁTÓHATÁR - René Claire: Napjaink erkölcseiről
, Clarától, egy jócskán reakciós amerikai újságírónőtöl, aki a maccarthyzmus idején számos művészt támadott meg, valaki megkérdezte: „A művésznek nincs joga, hogy kifejezze politikai nézeteit?“ — Dehogyis nem, — felelte Clara, — joga van rá. Feltéve, hogy jó nézeteket vall. Közeledik az idő, amikor minden politikus fej ugyanezt fogja válaszolni. A tűrelmesség a rendőrkorszak fényűzése volt. Elvire, ne beszéljen olyan megvető arccal a hitetlenségről. Korunk jellemzője, ha rosszindulatú hangsúllyal ejtjük ki ezt a szót. A hitetlen kételkedik, de kutat és vizsgál. A barbár meggyőződés nélkül hisz; nem kételkedik sem jogában, sem isteneiben. Ugyanezt tették a Nürnbergben összecsődült tömegek is. A fiatal Alcide minden előjogot megkövetel magának és kortásainak. Talán egyéni képzelőerejének hiányát bizonyítja ez? Nem tudná, hogy az utána jövök már készen állnak arra, hogy kiszorítsák helyéröl? Semmi sem múlik el oly gyorsan, mint a fiatalság, melyről azt hiszi, hogy örökre megmarad számára. Mennyi bölcsesség volt azokban a civilizációkban, amelyeknek a fiataljai tisztelték az érett kort! így készítették elő jövendő kényelmüket, mondhatnánk megkötötték a legbiztosabb életbiztosítást. 9 Valéré, maga is biztosan kigyógyul szerelmi bánatából. Kétségtelenül talál majd másik barátnőt. De velem együtt sajnálja Silvain-t, aki elvesztette legjobb barátját. Az új szerelem eltörölheti egy szerencsétlen szenvedély nyomait, de amikor az ember éveinek száma megszaporodott, nehezen köt már új barátságokat. • • A legnagyobb ostobaság, ha azt mondjuk egy szép asszonynak, hogy ostoba. Ha megállapodunk abban, hogy Eveline csinos, ez azt jelenti, hogy megvan benne minden testi tökéletesség, amelyek együtt ritkán találhatók. De ha azt akarnánk, hogy Eveline ráadásul kiváló szellem is legyen, bizony sokat kívánnánk a természettől és a valószínűségtől. Ha egy asszony nem csinos, ritkán mondjuk róla, hogy szűkölködik szellemi javakban. Egyszerűen nem vesszük észre. Különösen akkor, ha még csak nem is gazdag. 9 Agat he azzal követ el hibát, hogy túl rövid ruhákat visel. Minél inkább levetkőzteti a divat az asszonyokat, annál nehezebben szeret beléjük valaki. Legföljebb akkor, ha olyan a combjuk, mint a bártáncosnőknek. Az elmúlt évszázadok regényírói az asszonyt úgy írták le, ahogyan a ruháitól láthatták, és indiszkréciójuk ritkán ért a vállnál lejjebb. Kinek jutott eszébe, hogy Madame de Mort- sauf combjaira gondoljon. Madame de Chasteller lábai talán nem voltak tökéletesek, de amikor Lucien Leuwennek alkalma nyílt erről meggyőződnie, szerencsére már későn volt. Szerelmének elég ideje volt ahhoz, hogy kilombo- sodjék, s a boldogság vakká tette. 9 Ugyanannyi örömmel viselné-e nyakékét Bathilde, ha a gyémánt is olyan gyakori lenne, mint az utcakövek? Nyilván azt feleli, hogy vannak dolgok, amelyek értékét a ritkaságuk teszi. Igaza van. Lám, nagyszerű unokabátyja, Barcelin vendégeit szarvasgombával tartja jól. Ha a földek tele volnának szarvasgombával, s a burgonya lenne a legritkább táplálék, mennyire sajnálnánk a szegényeket, akik kénytelenek beérni szarvas- gombával ebédre, vacsorára! És csodálnánk Marcelint, aki minden vendégét jóllakatja krumplival. Tóth Tibor fordítása
