Irodalmi Szemle, 1961
1961/3 - LÁTÓHATÁR - Rabindranath Tagore: Versek a Kertész c. kötetből
Zajlott a vásár a templom előtt. Kora reggeltől esett s a nap már alkonyodott. A tömeg minden jókedvénél fényesebb volt egy kislány fényes mosolya, aki egy fillérért pálmalevél-sípot vásárolt magának. Ennek a sípnak élesen rikító öröme ott lebegett minden kacagás és zsivaj felett. Végtelen népsokaság jött és tolongott lökdösődve. Az út sáros volt, a folyó ■. áradt, a mező víz alá került a szakadatlan esőtől. A tömeg minden gondjánál nagyobb volt egy kisfiúnak a gondja — nem volt egy fillérje, hogy festett pálcát vásároljon magának. Sóvárgó szeme, mely a bódéra meredt, olyan siralmassá tette ezt az egész ember-sokadalmat. El kell, hogy játsszuk ketten ma éjjel a halál játékát: menyasszonyom meg én. Fekete az éj, szeszélyesek az égen a felhők s a habok tombolnak a tengeren. Elhagytuk álmaink ágyát, felrántottuk az ajtót s kijöttünk, menyaszonyom meg én. Hintára ülünk s a vihar szelek meg-meglöknek hátulról vadul. Menyasszonyom riadoz a félelemtől és gyönyörtől, remeg és c. mellemhez tapad. Sokáig dédelgettem gyöngéden. Virág-ágyat vetettem neki s bezártam az ajtót, hogy a szemét sértő nyers fényt kirekesszem. Szelíden megcsókoltam az ajkát s lágyan fülébe suttogtam, míg félig el nem áléit a bágyadtságtól. Elmerült egy bizonytalan édesség végtelen ködében. Érintésemre nem felelt, dalaim nem tudták felébreszteni. Éjjel megérkezett hozzánk a vihar szava a vadonból. Menyasszonyom meg- remegett és felállt, megragadta kezem és -{kijött. Haja lebeg a szélben, fátyla lobog, virágdísze suhog a keblén. A halál lökése belelendítette az életbe. Szemtől szemben állunk, szív szíven, menyasszonyom meg én. Ki vagy, olvasó, aki verseimet száz esztendő múlva olvasod? Nem küldhetek neked egyetlen virágot sem a tavasznak ebből a gazdagságából, egyetlen aranysávot sem az amott lebegő felhőkből. Nyisd ki ajtóidat és tekints szét. Virágos kertedből szakítsd le egy száz év előtti kor eltűnt virágainak illatos emlékeit. Szíved örömében érezd meg egy tavaszi reggel dalának eleven örömét, mely vidám hangját száz esztendő távolából küldi feléd. Áprily Lajos fordításai
