Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - Veres János: Újra Báston

Picasso: Anyaság

Újra Báston

Ceruzahegy a templom tornya, a kocsma tornác csorba már, új házra, széles ablakokra csurog a fémes napsugár.

Tükrös patakban ludak járnak autótülök szól valahol, mosolygó ősz van, szép vasárnap ... csak a víg diák nincs sehol.

Némák a rokkant krumplipincék, emléket óvó őrszemek, a Medvehegyen lila tűz ég, lángján a régi ősz remeg.

Vetkőző ágra vadmadár száll, az ég a tájjal összeforr, rozsdafoltos a vén Pogányvár, de a víg diák nincs sehol.

Szolgál-e még a kövér dunna, jó Géza bátyám él-e még? Hív-e a hajlék kemény-ujja, vagy eltűnt, mint a buborék? Megvan a dunna, áll a porta, ismert ízű a sárga bor, friss még a tréfa csípős borsa, csak a víg diák nincs sehol.

Veréb fürdik a meleg porban, deres fejeken fény dalol, de a víg diák, aki voltam, felhőkbe-olvadt, nincs sehol.

Verss János