Irodalmi Szemle, 1961
1961/1 - Zala József: Versek
Nem jöttéi Az őszi réten egyedül tördelgetem a tengerit, zizegő kóró vesz körül, s a nap köd mögé rejtezik. Nagyobbat sóhajtott a szél, és minden levél megremeg; fürkésző szemem látni vél a vízválasztó domb megett. Fejem felett vadlúdcsapat, „Várd! Várd“ kiáltozza nekem; ködfüggönyén átles a nap, kíváncsin vár együtt velem. — Hiába rezeg a levél leselkedik az őszi nap, vadlúd hangját viszi a szél, nem jösz, hiába vártalak. — Esta Az árny osont a kert falán át, szinte megkönnyebbült a föld, hogy kigyúltak az utcalámpák, és aranyszínű fény ömölt. Forgó kerék küllője fénylett, fürgén suhant a téren át; gazdája vígan fütyörészett, előzgette az éjszakát. Zala József Arnošt Paderlik: Tizenötéves
/
