Irodalmi Szemle, 1961

1961/3 - Cselényi László: Napének — vers

De mindig újra felemelkedem.

Égnek feszítem makacs fejemet és kezdem újra elölről a harcot.

Nem engedem legyűrni magamat:

Mert ki, a fényre vágyom!

2.

így élünk, ilyen bősz csaták között, a vér, a tűz, a rák jegyében bomló ég alatt, vérünkben ordít a salak, akárha farkas vérmezőn, velőtrázón, remegtetőn, kemény csontot ropogtatón, bordánk közt játszik az atom, bombázók zúgnak, háborúk, lányokat nevelünk s fiút a moszatoknak, kést, kaszát, menetelnek a katonák, utcalány lebben, sír szegény, recsegő gramofon zenél, olcsó kis sláger, szól a dzsessz, a baka lányokkal szemez, virágoznak az almafák, búvik a gyönge gyöngyvirág, az ág hegyén rigó örül, bomlik az anyag, tömörül, a réten csacska kis patak, szerelmesek a híd alatt, elkomorul a völgy, a hegy, a villanypóznán megremeg a szürke ég, bölömbika bömböl, a csitri lány lila ruhában este bálba megy, égő kis szája, mint a meggy, nyár van, kaszások kedve jó, poszáta sír, pacsirta zeng, a bíbic álmosan mereng a gyorsvonatról álmodik, suhannak a gyors gépkocsik, száguld a fényes gyorsvonat, hozza a távolságokat, a domb tetején ember ül, holnap a kozmoszba repül, s megérti az ég tényeit, a magasság törvényeit, az édes szerelem fokát,

a szomj, s a háborúk okát, a zengő cimbalomzenét, a harsogó nyár ütemét, a súlyos Rembrandt-képeket, lányok ajkán az éneket sugalló kéjt, a lángosat, a rekkenő virágokat, a tömörülő anyagot, alany mellett a névragok rendszerét, a tűz himnuszát, az őrjöngő haláltusát, a magvakat, az illatot, a citerázó csillagok rejtelmeit, a szerelem indulatát, a remeken szerkesztett váza ízeit, viruló harsány színeid pompás világ, te illatos, dalol a nyár, dalolni jó, dalolni édes, a világ terhes, az érett almafák gyümölcsöznek, galamb repül bogár zúg, tücsök hegedül s mindent, ami él, lázban ég, mert élni jó, mert élni szép, dalolni, égni, játszani, tavaszonként virágzani a nárciszokkal, szűz havon gyalogolni domboldalon szeretkezni, tanítani, iskolát alapítani, asszonyt ölelni lázasan, s élvezni, hogy mily láza van, amíg szorítod, sejteni a jajt, keringőt lejteni, országúton száguldani viharként, s el nem múlani soha, élvezni a napot, a húst, a vért, a csillagok miriádját, az álmokat,