Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - SZÍNHÁZ-FILM - Bábi Tibor: Az 51. bemutató

profilja. Ugyanolyan sikerültek, mint a kocsmai jelenet figurái: A kövér férfi, a Kiszolgálónő s az „És az ott hátul“ figurája. Önmagában Wagnerová jelleme is hitelesen van megrajzolva, de funkciója a drámai folyamatban kételyt ébreszt. Éppen vele kerül szembe a Húszéves, s a kettő érvelésében a szerző elválasztja az emberiesség fogalmát a „politikailag rendbenlévő fogalmától“. S itt ezen a ponton a szerző sikamlós talajra csúszott.

Ma, mikor leraktuk már a szocializmus gazdasági és anyagi alapjait, a szerző joggal feltételezheti, hogy a jövőben a szocialista társadalmi rendhez való viszonyulás lesz az emberek megítélésének egyetlen kritériuma, s osztályszármazás és egyéb körülmények háttérbe szorulnak, vagy tekintetbe se jönnek, mert az új társadalmi valóság szabja meg magatartásukat és gondolkodásukat.

Ez rendjén is volna, s a szerző ilyen értelemben előre mutat, de a mai objektív helyzetet visszavetíteni a hét év előtti időszakba és a mai körülmények közepette már jogosult nézeteket visszafelé aplikálni eléggé súlyos hiba. A retroszpektív képek adnak lehetőséget erre a szerzőnek, mert fölborítják az idő folyamatosságát s az egykor lezajlott eseményeket szembesítik a jelennel.

Maga is érzi eljárásának gyengeségét s azért ad a Fiatalember szájába ilyen szavakat: „Képzeld el, ha valaki úgy tudna lőni, mint Teli Vilmos, akár puskával, akár ágyúval... Beengednéd a hadseregbe addig, amíg nem vagy benne biztos, hogy nem akar-e hátba lőni. Ezért ülnek ott a bizottságban azok az emberek! Olyan nehéz ezt megérteni?

Karéi és Madlenka barátsága Hanka és a Húszéves szerelmével párhuzamos motívum, s az a funkciója, hogy az útóbbit még inkább kihangsúlyozza. Az ügyvéd és Ruzsenka szerepeltetése szinte figyelmeztet: vigyázat, ne törjétek le a fiatalok lelkesedését, mert ilyen kreatúrákká válnak! Az „És az ott hátul“ figurája egyike azoknak, akik ma sem tehetnek mást, minthogy gürcölnek, mert a múlt nem adott nekik lehetőséget arra, hogy másképp alakítsák ki sorsukat, s közben kiöregedtek. Ez a figura bizonyos szkepticizmusról tanúskodik, hiszen a szocializmus ezek számára is sokkal kedvezőbb feltételeket teremtett.

Mindent összevetve Vratislav Blažek „konstruktív szatírájának“ van egy érdeme, hogy a társadalom valóságához való viszonyt, az ember politikai és erkölcsi magatartását teszi meg műve központi témájává, s ez a szocialista realizmus tágabb értelmezését jelenti. Am ennek a helyes törekvésnek ellentmond az objektív társadalmi folyamatok szubjektív szemlélete.

Ezért, mikor az „őszinteség“ jegyében hadakozó Húszévest családjába fogadja a pellengérre állított „pozitív hős“ (akit Blažek nagyon jóindulatúan rajzol meg), a nézőnek bizonyos kételye támad, s az epilógus ezt a kételyt még inkább elmélyíti.

Mindennek ellenére elevenbe vágó problematikát vetett fel a szerző. Művének bemutató előadása művészi és közönségsikert aratott. S itt fontolóra kell venni a színház művészi vezetőségének kérdéseit. Valóban megoldatlanul maradt-e? Sokan és sokszor hangoztattuk főképp a rendező hiányát, s nem akartuk észrevenni, hogy a színház a maga lehetőségeinek megfelelően próbált kiutat találni. A házi rendezőkkel való kísérletezés ugyan olykor nem hozott valami nagy dicsőséget. Ám Konrád József e tekintetben reményekre jogosít. Erről tanúskodik Peter Karvaš Éjféli miséjének sikere az ő rendezésében. Több ízben volt már a vendégrendezők asz- szisztense. Most a Karácsonyi vőlegény sikere újra igazolja e remények jogosultságát. Koncepciója a mű eszmei mondanivalóját híven tolmácsolta, anélkül, hogy elleplezte volna fogyatékosságait. A színészek képességeire épített elsősorban, s mindegyikhez a megfelelő módon közeledett. Turner alakításában az Apa „a pozitív hős“ így nem veszített méltóságából. Megdöbbentik az új tények, de becsületesen megvívja harcát e tények értelmezéséért. Turner kellő mértéktartással, hol humorosan, hol mély emberséggel tárja fel lelkivilágát. Lelkes Magda Nagymamája derűs, szeretetre méltó asszonytípus. Alakításában nyoma sem maradt vígjátéki szerepeiben tapasztalt vas- kosságának. Lőrinc Margit Hankát alakította hitelesen kifejezésre juttatva a fiatal lány bátorságát, amellyel vállalja szerelmének és saját tetteinek következményeit. Gyurkovics Mihály Karelje megkapóan fiatal és szertelen. A közönség elhiszi minden mozdulatát és minden szavát. Teljesítményét a MATESZ deszkáin látott legjobb produkciók közé kell sorolni. Viszont Nádasdy Károly eléggé nehézkesen mozgott a Húszéves szerepében. Az epizód- szerepekben kitűnően érvényesült Hatvani László, Kovács József, Korai Ferenc és Meli- chárek Jana. A többiek a drámai folyamatban betöltött funkciójuknak kellő hangsúlyt adtak és kellő mértéktartással alakították szerepeiket.

A legfontosabb, hogy a színészek a rendező elképzelésének megfelelően tolmácsolták a mű eszmei mondanivalóját. Kihasználták a humoros helyzeteket, de sosem nyúltak olcsó eszközökhöz, pedig ez a veszély fenyegeti a művészegyüttest csaknem minden esetben, ha vígjáték kerül színre. Azaz mégsem. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a komoly eszmeiségtől áthatott vígjátékokat el tudja játszani olcsó eszközök nélkül. így volt ez Csiky Gergely Ingyenélők, Beamarchais A szevillai borbély, Lope de Vega A kertész kutyája c. víg játékának esetében és máskor is. Ott, ahol a szerző maga is a közönség ízlésének enged, a színészek sem tudnak fölébe kerekedni olcsó eszközeinek. így volt ez nemrég Kertész Imre és Horváth Jenő Bekopog a szerelem c. zenés vígjátékának alkalmával. Am ez inkább műsor- politikai kérdés és megvitatását az idény végére halaszthatjuk.