Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - SZÍNHÁZ-FILM - Bábi Tibor: Az 51. bemutató

Bábi Tibor A MATESZ legutóbb Vratislav Blažek Kará­csonyi vőlegény c. szatirikus komédiáját mu­tatta be. A szerző a színház műsorfüzete szerint „tíz éven át készített a rádió számára varieté-, kabaré- és esztrádműsorokat, majd jégrevüt írt s úgyszólván futószalagon gyártotta a szkecseket, humoros jeleneteket, vidám műso­rokat“, most mai életünk kényes problémáihoz nyúlt. Az ifjúságra irányítja a közfigyelmet, arra az ifjúságra, mely feltölti a szocialista értelmiség sorait, s ez nem lehet semmiképp közömbös a mai néző számára sem városban, sem falun. A rivalda éles fényébe állítja a szokásos értelemben vett pozitív hőst — ebben az eset­ben egy munkásigazgatót —, aki „elvesztette a feleségét harmincötéves korában. Azóta egy pillanatig sem gondolt magára és legjobb úton van, hogy tüdőbajt vagy szívtrombózist sze­rezzen. Négy órát alszik naponta és még ál­mában is felriad, hogy minden rendben van-e ? És mindezt kiért?... Az emberekért.“ így jellemzi őt a lánya. Ez az aszketikus pozitív hős abban a komi­kus helyzetben, amit a szerző és az élet te­remt számára, eléggé furcsán fest. Diák fia Karéi, kisebbségi érzésben szenved, mert sike­reit és jó bizonyítványát apja jó káder­voltának tulajdonítják osztálytársai. Ez a Karéi fegyencfrizurát visel és szélsőségesen öltözködik. A „huligánság“ épp egy munkás­igazgató családjában üti fel a fejét. A lánya, Hanka, tizennyolcéves korában gye­reket vár. Előbb szerelmes lett s csak később tudott meg mindent választottjáról, a húsz­évesről, N[yvlt Tamásról, aki egy történelem- tanár fia. A szerző mindjárt a prológusban komikus helyzetet teremt. Épp karácsony estéjén hoz­za össze hőseit, elsősorban a Novák-családot, a Nagymamát, Apát (Novák munkásigazgatót), Hankát és Karéit, majd Ruzsenkát és férjét, az ügyvédet és Karéi osztálytársát, Madlen- kát. Csak azután kopog be a Húszéves, a le­endő >apa, akinek nincs pozitív viszonya a társadalmi rendünk új valóságához és saját meghökkentő állítása szerint semmihez sincs köze, csak Hankához. Az Apának nem fér a fejébe az a tény, hogy Hanka anyai örömöknek néz elébe. Azt szerette volna, ha előbb befejezi tanulmányait, s legalább is egy új madame Curie vagy mér­nök lesz belőle. Ráadásul itt van még ez a meghökkentő fiatalember is. A Nagymama hűti le az Apa tiltakozását: „Csak nem te akarsz prédikálni? Hány éves voltál te, meg Mánya, mikor veletek történt ugyanez?“ A Nagymama az, „aki le meri tolni“ a pozi­tív hőst. Egyszerű igazmondásával a tényekre tereli figyelmét, s épp e tényeken van a hangsúly, mert a pozitív hős elsősorban ezek­kel kerül összeütközésbe. Belső tiltakozása és lázadozása ellenére az Apa karácsony éjjelén kimegy a városba, hogy megtudja, kicsoda tulajdonképpen a Húszéves, miért nincs pozi­tív viszonya társadalmunk új valóságához. Egy kiskocsmába téved, s ott kapja az első tájékoztatást a Nývlt családról. Közben szá­mára új, megdöbbentő dolgokat fedez fel. Vé­gighallgatja ugyanis a Kövér férfi — egy volt hentes — életfilozófiáját, a képmutatás, az árral úszni tudók életfilozófiáját. Ilyen tapasz­talattal gazdagodva megy -tovább a Másikhoz, a Húszéves apjához, aki történelemtanár volt, és fiát arra tanította, hogy a becsület az em­ber legfőbb dicsősége, s az egyenes gerinc a legszentebb kincs a világon. Arra, hogy az egyetlen jogos harc: küzdeni az igazságtalan­ság ellen. Szép erkölcsi elvek, csakhogy a tanár maga világéletében megalkuvó volt. Saját sza­vai szerint, fáradt ember, aki csak békességet akar, s ha azt parancsolnák neki, tanítsa azt, hogy Jan Hús jezsuita volt, akkor azt tanítaná. A fiatalember gyermekkorától e nemes er­kölcsi elvekhez igazodott, s áthatották egész lényét, minden tekintetben megszabták ma­gatartását. Volt a Húszévesnek egy gyermekkori barát­ja — Jirka, aki eltitkolta, hogy apjának bir­toka van, mert be akart jutni a Pionír­szervezetbe. Vezetőjük, Wágnerová ismerte a gyermeket, tudta, hogy nem aljas indokból tette — egyszerűen a közösségbe vágyott, en­nek ellenére kizáratta. Ezt a gyermekkori élményt (hét évvel a cselekmény előtt esett meg e dolog) volt kihatással Nývlt Tamás további sorsának alakulására. Védelmébe vette Jirkát, akit az esetből kifolyólag nem engedtek tanulni, és otthagyta a pionír-szervezetet, majd az iskolát is, mert ahogy megtudta, apja közbenjárt az igazgatónál, hogy el ne taná­csolják tanulmányainak folytatásától. Később gürcöl, s csak úgy félkézzel megszerzi az érettségi bizonyítványt. Am a főiskolára még­sem jut el, hiába volt kitűnő bizonyítványa, a felvételi bizottság szemében a szurokfekete kádervélemény volt a döntő. Ő meg nem kívánta tisztázni helyzetét, mert ez nem vál­toztatott volna Jirka sorsán. Beáll maga is trógernek Jirka mellé. A szerző retroszpektív képek segítségével magyarázza meg a Húszéves magatartásának okait s közben kitűnően megrajzolt epizód­figurákat állít a rivalda fényébe. Ilyen a Fiatalember, Az asszony és a Másik felvillanó Az 51. bemutató színház—-film

Next

/
Thumbnails
Contents