Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - FIGYELŐ - Bartha Tibor: Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai

kulturális megnyilatkozásokat nem értékeli elfogultan, sőt néhány megállapítást a túlzott óvatosság jellemzi. (Például a Szilágyi és Hagymási című széphistória eredetére vonatkozó megállapításait.)

A kapcsolat-kutatók közül néhányan nem képesek a marxizmus-leninizmus fényével megvilágítani az egyes társadalmi jelenségeket, és ezért hamis, polgári csökevényekkel terhelt előítéletekkel értékelik az egyes társadalmi jelenségeket. Csanda alkotása a proletár internacionalizmus alapelveit tükrözi. Messze áll tőle az a szándék, hogy kutató munkájának eredményeit soviniszta beállítással dolgozza fel. Azért szükséges erre kitérnünk, mert a magyar és a szlovák kapcsolat-kutatók és történészek véleménye az egyes történelmi események értékelésében (például az 1848-as szabadságharc értékelésében) még máig is eltérő. A csehszlovák-magyar kapcsolatok kutatóinak és főképp a történészeknek sok égető, eddig még meg nem oldott kérdést kell tisztázniuk a marxista-leninista tanítás szellemében.

Csanda könyvének legfőbb értéke, hogy új szempontokat ad a magyar-szlovák kapcsolatok kutatásához és az, hogy eddig publikálatlan dokumentumokkal új megvilágításba helyezi a szlovák nép részvételét a Rákóczi-felkelés- ben. A szerző művének további értékét alkotja, hogy kimutatja és leleplezi a nacionalista irodalomtörténészek hibáit, pontosabban rámutat azokra a nacionalista célkitűzésekre, amelyektől vezetve a burzsoá irodalomtörténészek hamis konklúzióikat megfogalmazták. S végül, de nem utolsósorban elismeréssel kell adóznunk a szerzőnek azért, hogy leleplezte a szlovák Thaly Kálmánt. A könyv szerzője ugyanis hiteles anyaggal bizonyítja, hogy a Matunák Mihály gyűjtötte szlovák kuruc dalok és történeti énekek hamisítványok.

Csanda Sándor munkájának első része a Rákőczi-felkelés szlovák-magyar kapcsolataival és a kuruc-mozgalom a szlovák költészetre gyakorolt hatásával foglalkozik.

Az első tanulmányban a szerző behatóan, helyenkét túl aprólékosan elemzi a kuruckor történelmi eseményeit, ami a mű szerkezeti felépítésének aránytalanságát okozza. A szerző tanulmányának A szlovákság részvétele a kuruc küzdelmekben című részében a kuruc- mozgalom osztályjellegét vizsgálja, és rámutat azokra a társadalmi és gazdasági okokra, amelyek a szlovák népet a kurucok ügye mellé állították. E probléma-felvetéssel kapcsolatban a szerző bírálja a polgári történészek erre vonatkozó megállapításait és ezzel a témakörrel foglalkozó kutatók munkájához új szempontokat ad. A szlovák nép harcáról, amit a magyarsággal vállvetve a közös ellenség ellen vívott és a szlovák kuruc költeményekről, melyek a harcosok hőstettét dicsőítik, eddig még a szakirodalomban igen kevés közlemény jelent meg. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a Rákóczi-felkelés témakörével foglalkozó szakemberek sikeres munkáját és megnehezíti az a körülmény, hogy az e korra vonatkozó publikált költemények egy része hamisítvány. A szerző leleplezte hamisítványokra a magyar szakemberek mind ez ideig mint hiteles forrásokra hivatkoznak. Ez az álláspont helytelen, a valóságnak ellentmondó megállapításokat eredményezett.

Az első tanulmány további részeiben a szerző a kuruckori szlovák-magyar költészet kapcsolatát elemzi. Tanulmánya sok, eddig nem közölt költeményt és dokumentumot tartalmaz, amelyek jelentős anyagot nyújtanak a téma teljes feldolgozásához. A tanulmány legfőbb értéke az, hogy Csanda az eddig ismert költemények és kutató munkája alapján új szempontok szerint tudja osztályozni a kuruc témájú költészetet és a verselemzések összegezésével új megállapításokra jut. így például rámutat arra, hogy Thaly, Matunák és a kuruc romantika többi képviselői általában tévesen értelmezték a kuruc mozgalom történetét és költői alkotásait: a mozgalmat az e korban még nem jelentkező nacionalista szempontok alapján értékelték. A szlovákok részvételét a Rákóczi-felkelésben a XIX. századi magyar hazafiság nacionalista eszméi alapján akarták megmagyarázni, jóllehet az elsősorban szociális okokkal, a vallásszabadságért és a gyarmati kizsákmányolás ellen folytatott küzdelemmel magyarázható. A szlovák álkuruc versek ennek a hamis szemléletnek a megnyilatkozásai. A szerző a nacionalista szemléletű szlovák kutatók munkáját jellemezve megállapítja, hogy a kuruc mozgalomnak és költészetének értékelésekor azt a hibát követték el, hogy nem ismerték el a Rákóczi-felkelés haladó jellegét. A XIX. században kiéleződő nacionalista ellentéteket s az akkori szlovák nacionalizmus szempontjait — a magyar nacionalista kutatókhoz hasonlóan — akarták erőszakosan belemagyarázni a feudális kuruc- korba. E problémával kapcsolatban a szerző kifejti, hogy a szlovák és a magyar kutatók ellentmondásai, ferdítései a múltban úgy keletkeztek, hogy a másik féllel szemben elfogultan, külön szlovák és külön magyar szempontból értékelték a Rákóczi-kor történetét és irodalmát, aminek következménye az azonos forrásból táplálkozó nacionalizmus kétféle torzító tendenciájának érvényesítése volt.

A szerző a Rákóczi-kort a történelmi materializmus kritériumai alapján, a társadalmi haladás szempontjából értékeli. Fejtegetésének összegező részében megállapítja, hogy a kuruckori szlovák-magyar kapcsolatok a két nép pozitív egymásrahatásának egyik legszebb történeti fejezetét alkotják. Megállapításait és a nacionalista történészekre és irodalmárokra vonatkozó leleplező bírálatát gazdag anyaggal és meggyőző, kézzelfogható érveléssel igazolja.

Külön megbecsüléssel kell szólnunk az első tanulmány utolsó fejezetéről, A Matunák Mihály gyűjtötte szlovák kuruc dalok és történeti énekek hitelessége címűről. Az önálló tanul