Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - FIGYELŐ - Bartha Tibor: Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai

máit tükrözi. Népmesei motívum a kronológiai bizonytalanság is. Csak a világosan és egyér­telműen megrajzolt társadalmi képből hámoz­ható ki a történet időpontja. Az elbeszélés mese-jellegét igazolja a képzelet merész csa- pongása, az előadás üde naivsága, a hasonla­tokban, metaforákban gazdag, népies zamatú nyelvezete is. Az írónő tehetségét bizonyítja, hogy a mese csábító atmoszférájában nem szakadt el tel­jesen a valóságtól. Képzelt világát a valóság elemeiből építette fel, a valóságos élet prob­lémáival telítette meg. A történet legfőbb mozgató ereje, a kapitalista világ hétfejű sár­kánya: a pénz. Péter szavai reális társadalom­kritikát rejtenek: „Szorgalmasan dolgoztam és sok pénzt reméltem. Csakhogy ekkor olyasmi történt, amire nem számítottam. Váratlanul alábbhagyott a fakereslet, a kivitelünk meg­szűnt. A nagy cégek egymás után mentek csődbe. Az erdők nagy részében elhallgatott a fejszecsattogás. A favágók, a szállítók és a fűrésztelepek munkásai kereset nélkül ma­radtak. A hegyek közé betört a nyomorúság és az emberek kénytelenek voltak külföldre menni munka után... A munkaidőt megrövi­dítették, a keresetet csökkentették, sőt meg­kezdték a munkások elbocsátását is.“ Az elbeszélés minden sorából sugárzik a haza, a szülőföld végtelen szeretete, szavai­val szinte simogatja a jólismert szlovák tája­kat. A nép bensőséges ismeretével a közösségi érzés, a jobb jövőbe vetett hit, a sokat szen­vedett szlovák nép legtitkosabb vágyainak megszólaltatójává válik. Péter szavaival a nép óhaját fejezi ki: „És elérkezik a békesség s a tökéletes boldogság ideje. Nemsokára kicsírázik a turcseki földekbe vetett magból. Felcseperedik a búzával, amely a hosszú táb­lákon hullámzik majd a szélben. Kipattan a gyümölcsfák leveleiben és virágaiban, ame­lyekkel teli a kert. Felfakad bennünk is és úgy áraszt el minket, mint a megáradt folyó vize... Az emberek boldogságnak szokták nevezni, de mi, Magdalénám, mi életnek fog­juk hívni.“ Minden realitása mellett is vannak hibái a műnek. A negatívumok javarészt az írónő a meseszerű ábrázolási mód iránti hajlamából adódnak. Ezt bizonyítja a bonyodalom néha a primitivizmusig menő egyszerűsége, a jelle­mek lélektanilag meg nem okolt cselekedetei, tetteik irídító rugóinak misztikus homálya stb. Jellemábrázolása túlságosan egyoldalú, szinte eposzi jellemeket alkot, akik csekély ingado­zástól eltekintve nem változnak. Magdaléna alakját a szlovák irodalom egy'k legjobban megrajzolt alakjának tartják. Véleményünk szerint ebben van némi túlzás, mert bár na­gyon bájosnak és tiszta szívűnek ismertük még, túlságos passzivitással viseltetik az ese­ményekkel szemben, ami a történet idejében sem lehetett tipikus. Mindent egybevetve kellemes és tanulságos olvasmány kerül a magyar olvasóközönség kezébe. A könyv külső formája a kiadók ízlé­sét dicséri. A fordítás (Szabó László munkája) néhány egyenetlenséget és önkényességet le­számítva kitűnően sikerült. Az írónő korai al­kotói korszakára jellemző ún. lírizált próza magyar nyelvre való átültetése minden üde- ségével, népies zamatéval csaknem maradék­talan. Csanda Sándor: A törökellenes és a kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai (Akadémia Kiadó, Budapest, 1961) . Az 1945-ös felszabadulás után rohamos fej­lődésnek indult a kapcsolat-történeti kutatás. Ez az aránylag fiatal tudományág új felfede­zéseivel szinte napról-napra örvendetes meg­lepetéseket nyújt az irodalmat kedvelők leg­szélesebb tömegeinek. A magyar-csehszlovák kapcsolat-történet-kutatási munkát számos ki­váló magyar, cseh és szlovák tudós, illetve irodalmár végzi. A magyar-csehszlovák kapcso­latokat kutató tudósok és irodalmárok közül most ismét Csanda Sándor jelentette meg lel­kes kutatómunkájának egy részét A törökelle­nes és a kuruc harcok költészetének magyar­szlovák kapcsolatai címen, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete gondozá­sában. (A szerző 1959-ben adta ki a Magyar­szlovák kulturális kapcsolatok című antológia­szerű munkáját.) Csanda művének nagyobb részét kandidátusi disszertációja alkotja, amit a Szlovák Tudo­mányos Akadémia Minősítő Bizottsága egyhan­gúan elfogadott. A lelkes anyaggyűjtési munkáról és az anyag tárgyilagos feldolgozásáról tanúskodó mű fő­képp három témakörrel foglalkozik: a Rákóczi- felkelés szlovák-magyar kapcsolataival, Matu- nák Mihály kuruc dalhamisítványaival és a Szilágyi és Hagymási című széphistória magyar és szlovák változataival. Csanda Sándor már hét éve foglalkozik a csehszlovák-magyar kulturális kapcsolatok tör­ténetével. Eddigi kutatásai leginkább a XVI— XVIII. századi kapcsolatokra terjedtek ki, de újabban a közelmúltban kialakult kapcsolatok felkutatásával és feldolgozásával is foglalkozik. A szerző művét elsősorban a tárgyilagosság jellemzi. Az egyes társadalmi jelenségeket, Bartha Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents