Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Margita Figuli: Három pejló

zad kultúrbarbárjai elleni vádbeszédét magamentéssel elegyítő Tótfalusi Kis Miklós hangjait halljuk vissza.

Az „Idő igazá“-nak egyébként minden bizonnyal a legjobb Fábry-írások közt lesz majd a helye. Ebben a nyolcvan oldalas, a „Palackposta“ negyed-terjedelmét kitevő írásban — amely az esszé minden erényét, értékét megcsillantja, és többek között írói önéletrajzot is nyújt — Fábry az antifasizmus történetét, politikai és filozófiai alapjait és morális indokoltságát mély filozófiai alapvetéssel tárja fel. Azon szörnyűségek ellen, amelyekkel szemben az antifasizmus harcolt, Fábry az Időhöz fellebbez; ahhoz az időhöz, amelyet Petőfi és Ady „eldöntőnek“, „törvénytmondónak“, „beteljesítenek" neveznek. Marx az időt az „emberi haladás teré“-nek nevezte. Ebben az emberi erkölcsöt beteljesítő időtérben a fasizmusnak nincs mit keresnie, itt csak az emberségnek lehet helye: „Minden, ami nagy és maradandó, az időben és idővel nagy. Az idő igaza, az igazteljesítés eredményeképp: az idő teljessége. Ember és idő maradandóan csak az idő erkölcsi telítettségében találkozhatnak. Amit halhatatlanságnak nevezünk, az nem más, mint az állandósult időszerűség: a mindenkor jelenvalósága.“

Fábry Zoltán „Palackpostá“-ja, ez a sokáig késett, de elkéshetetlen könyv nemcsak a tegnapi emberség-harc értékes dokumentumának és mementójának a szerepét tölti be, hanem a mai atomfasizmus elleni harcban is eszméltető és mozgósító erővel bír. Az új könyvét kezünkbe tartva tisztelettel és elismeréssel adózunk annak az írónak, aki az antifasizmusnak már harmincöt évvel ezelőtt elkötelezte magát, és akinek az élete azóta a „voxhumána" jegyében folytatott szakadatlan harc volt. Ezt a harcot Fábry a múltban is és most is a párt szövetségeseként vívja. Reméljük, hogy álhatatos következetességgel vívott harcának, írói elkötelezettségének még sok új szellemi gyümölcsét élvezhetjük. ,

tűm

Margita Figuli Három pejló

Margita Figuli nevével először találkozik a magyar olvasóközönség. A Három pejló című magyarul megjelent népszerű elbeszélésének problematikája távol esik ugyan a szocializmust építő világunktól, de a múltra emlékezés szükségessége, a mű jól elhatárolható eszmei mondanivalója, a soraiból felcsendülő ember- és igazságszeretet, a harmónia és az egyetemes emberi boldogság utáni vágy megokolttá teszi megjelenését.

A második világégés kellős közepén 1942-ben látott először nyomdafestéket. Abban az időben, mikor Európa-szerte tombolt a hazugság, a gyűlölet s a fasizmus kriptái levegőjében didergő írói lelkiismeret hangját túlharsogta a reichstagi őrült páncélosainak dübörgése. Az igazság, a béke, a boldogság utáni vágy csak elvétve, burkoltan szólalhatott meg. Megjelenése nem jelentett irodalmi szenzációt, de töretlen optimizmusa, az emberekbe vetett mélységes hite, társadalmi reformot igénylő mondanivalója sokáig melengette a háború embertelenségeiben megdermedt szíveket. Az írónő tiltakozása ez a mű, „documentum hu- manitatis“, melyet azok az erők hoztak létre, amelyek a népköltészetet éltetik: a szép, a jó, az igazság utáni vágy örök nosztalgiája.

Egy nincstelen szlovák legény és egy falusi kocsmáros lányának minden akadályt legyőző, kristálytiszta szerelmének hőskölteménye ez a történet. A szlovák Trisztán és Izolda szerelmi tragédiája, akiket az együtt eltöltött gyermekkor szerelmi bájitalként örökre egymáshoz láncolt. Szerelmük tiszta, mint az égbe nyúló hegyek sziklái közt surranó hegyipatak,

de boldogságuk beteljesülésébe beleszól a könyörtelen valóság, a kapitalista világ rákfenéje: a vagyon. Péter vagyontalan, Maliarčik- né pedig „tehetős“ asszonyt akar a lányából. Kapzsiságában Magdaléna szíve és akarata ellenére Zápotočnýhoz, a faragatlan, durvalelkű, de dúsgazdag kulákhoz kényszeríti. Péter tudja, hogy az igazság az ő oldalán van: „Igaz, hogy nincs olyan birtokom, mint Zápotočný- nak. .., de hát nem a vagyon teszi az embert. Az élethez hamis mérce lenne ez. Vannak olyan emberi értékek, amelyek felérnek a vagyonnal.“ Végtelen szerelmére és Magdaléna hűségére támaszkodva megkísérli a lehetetlent. A népmesék hőseire emlékeztető állhatatossággal, hol furfanggal, hol testi erővel, de mindig tiszta szívvel és becsületes szándékkal harcól a boldogságáért. Az igazságszolgáltatás nem marad el, Péter, — három pejlován — maga készítette otthonába viszi érzelmeiben és emberségében meggyalázott szerelmesét.

Ennyi az egyszerű és sokszor megénekelt történet. A kritika már rég kijelölte Figuli művének helyét a szlovák irodalom egészében, mi csak az olvasó véleményét, benyomásait mondjuk el róla.

A Három pejló egy művészien megformált romantikus mese benyomását kelti az olvasóban. A meseszerűséget tartalmi és formai elemek is alátámasztják. A legfeltűnőbb, népmeséhez hasonló sajátossága a minden különösebb moralizálás nélküli erkölcsi tanítás, mely az egyszerű szlovák embereknek az életről, a szerelemről, a házasságról alkotott erkölcsi norSzeberényi Zoltán