Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - LÁTÓHATÁR - Krisan Csandar: Az ember, akit furdal a lelkiismeret

Szeptember 20.

A vizsgálat befejeztével az ügyosztály tiszteletre méltó tagja visszatért Dillíbe. Állítólag találkozik az alkirállyal és kifejti neki az elképzeléseit.

Szeptember 25.

A londoni újság szerint a kalkattái mellékutcákon, a főútvonalakon, a gyalogjárókon naponta halnak éhen emberek. Legalábbis az újságok ezt írják, de hivatalosan még nem erősítették meg. Mindenki nyugtalan. Tegnap a kínai konzul elárulta, hogy Kínában segélyakciót akar szervezni az éhező Bengáliá- nak, de még nem döntött, megindítsa-e vagy se, hiszen egyesek szerint van éhínség, mások szerint nincs. Azt tanácsoltam neki, ne csináljon ostobaságot. „Mostanáig — mondtam — egyetlen dolgot tudunk bizonyosan: a közellátási válság azért keletkezett, mert az indusok túl sokat esznek, és ha önök segélyalapot szerveznek, akkor ezzel csak a falánkságukat serkentjük. Mi ez, ha nem ostobaság?“ De a kínai konzul szemmel láthatólag nem fogadta el érveimet.

F. B. P.

Szeptember 28.

Dillíben konferenciát hívnak össze, azon tárgyalják meg a közellátási problémákat. Ma ismét meghalt „szárazkórban“ jó pár száz ember. Néhány indiai tartomány kormánya állítólag kidolgozta az élelemszétosztás tervét, és ez alkalommal néhány százezer rupaját is zsebre vágtak. Az ügybe belekeveredett Bengália kormánya is.

F. B. P.

Október 20.

Tegnap a Grand Hotelben ünnepelték „Bengália napját“. Ezen az érdekes ünnepségen a Kalkattában időző európai előkelőségeken kívül megjelentek a legelőkelőbb indiai hivatalnokok, üzletemberek és mahárádzsák. Különösen említésre méltó a táncmulatság gyönyörű megszervezése. Két ízben is keringőztem Mrs. Juliette Tripp-pel. (Mrs. Tripp szájából fokhagyma-illat áradt. Vajon miért?) Mrs. Tripptől megtudtam, hogy ezen a „Bengália napjá“-nak szentelt estélyen tízezer rupaját gyűjtöttek össze. Mrs. Tripp bágyadtan áradozott a hold szépségéről, a bársonyos éjszakai sötétségről, de a szájából csak úgy áradt a fokhagyma-szag. Amikor másodszor is táncoltam vele, szerettem volna lizolos vagy fenolos kötést tenni a szájára. De aztán arra gondoltam, hogy Mrs. Juliette Tripp Jean-Jean-Tripp dicséretreméltó élettársa, és Jean-Jean- Tripp úr kormánya kiváló tekintélynek örvend nemzetközi ügyekben.

Egy indiai hölggyel is megismerkedtem: Miss Szanihával. Gyönyörű alakja van, és bámulatosan táncol.

Október 26.

Mr. Munis, a bombái kormány volt minisztere szerint Bengáliában hetente körülbelül százezer ember hal éhen. De ez nem hivatalos adat. Ma a konzulátus előtt ismét összeszedtek néhány hullát. A sofőr azt mondja, hogy egy egész család halt meg itt, faluról jöttek Kalkattába élelmet keresni. Tegnapelőtt ugyanott láttam egy zenész holttestét. Az egyik kezében szitárját szorította, a másikban egy facsörgőt. Nem értem, mit jelent ez... Millió meg millió szegény hal meg zokszó nélkül, alázatosan, akár az egerek. Sehol a világon nem láttam jámborabb egereket az indusoknál. Ha a népeknek kitűznék a béketűrés Nobel-díját, ezt az indiaiaknak kellene odaítélni. Százezer számra fordulnak fel az éhínségtől, de egyetlen panasz-szó nem hagyja el az ajkukat.