Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - LÁTÓHATÁR - Krisan Csandar: Az ember, akit furdal a lelkiismeret
Otthon nálunk bevezették a jegyrendszert, de Kalkattában ilyesmi nincs. Ebben a tekintetben minden itteni lakos a legteljesebb szabadságot élvezi és annyi élelmet vásárolhat a bazárban, amennyit csak akar. Tegnap Tilli birodalom konzulja meghívott ebédre. Huszonhat különféle húsételt tálaltak fel. Két tucat fogás volt főzelékből és édességből, a bor is pompásan ízlett. Otthon nálunk, amint ezt Ön is nagyon jól tudja, mindent, az utolsó fej hagymáig jegyre adnak. Nem így Kalkattában. Szerencsés fickók az itteni lakosok. Az ebédre hivatalos volt egy indiai mérnök is, aki a mi hazánkban tanult. Többek között megemlítette, hogy Kalkattában éhínség van. Válaszképpen Tilli birodalom konzulja csak felkacagott. Én, természetesen, szintén nevettem. Valójában ezek az úgynevezett „képzett“ indusok mégis ostoba fickók maradnak. Csak a könyvekből merítik tudásukat, de halvány fogalmuk sincs, mi történik országukban. India lakosságának kétharmada éjjel-nappal gabonát termel és gyereket szül, énoen ezért itt sohasem lehet hiány gabonában és gyerekben. Ellenkezőleg, a háború előtt Indiából tetemes mennyiségű gabonát szállítottak ki, a gyerekeket pedig, mire felcseperedtek, kulinak toborozták, és elküldték őket Dél-Afrikába. A közelmúltban megtiltották a kulik külföldre szállítását, az indiai tartományoknak pedig home rule-t — önkormányzatot adtak. Szerintem ez az indiai mérnök fölöttébb veszélyes ember, olyan mint egy agitátor. Amikor eltávozott, rátereltem a beszélgetést, és Jean-Jean-Tripp úr, Tilli birodalom konzulja, kijelentette, hogy hosszas megfontolás után a következő tanulságot vonta le: az indiaiak teljességgel képtelenek saját országukat kormányozni. Minthogy Jean-Jean-Tripp úr kormánya igen fontos szerepet játszik a nemzetközi ügyekben, véleményét igen jelentősnek tartom. Kegyelmességed alázatos szolgája F. B. P. Augusztus 11. Ma reggel érkeztem vissza Bolpurból. Láttam Tagore doktor Sánti Niketán- ját. Azt beszélik, hogy valamiféle egyetem, de ha az ember megnézi, kiderül, hogy a hallgatóknak nincs hova leülniük — egyetlen pad sincs. Mindnyájan, a hallgatók, a professzor, hétrét görnyedve guggoltak a fák alatt s csak a jóisten tudja, mivel foglalkoznak — olvasnak-e valamit, vagy egyszerűen bóbiskolnak. Tovább siettem onnan — a nap kegyetlenül tűzött, s a fejem felett, a fák lombja között madarak ricsajoztak. F. B. P. Augusztus 12. Ma a kínai konzul fogadásán valaki ismét szóba hozta, hogy Kalkattában kegyetlen éhínség dühöng. De teljes bizonyossággal senki sem tudott hiteles felvilágosítást adni az országban uralkodó valóságos állapotokról. Mindnyájan Bengália kormányának a nyilatkozatát várjuk. Mihelyt megkapom az információt, haladéktalanul ismertetem Kegyelmességeddel a legapróbb részletekig. A legközelebbi diplomáciai postával indiai papucsot küldök Edithnek, Kegyelmes Uram lányának. A papucs zöld kígyóbőrből készült. Burmában rengeteg zöld kígyó van. Remélhetőleg mihelyt Burma visszakerül az angol birodalom fennhatósága alá, az efféle cipők forgalma erősen fellendül. Kegyelmességed legalázatosabb szolgája Augusztus 13. Ma a konzulátus épülete előtt két női holttestet találtak — valóságos csontvázak voltak, bőrrel bevonva. Az asszonyok szemmel láthatólag „szárazkórban“ szenvedtek. Itt, Bengáliában és valószínűleg egész Indiában a „szárazkór“ szerfölött elterjedt betegség. Aki megkapja, lesoványodik, köhécsel, és végül élő csontvázként haldoklik. Borzalmas betegség! A mai napig nincs hatásos Augusztus 10.
