Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - Komáromi Ressl János: Jelszó Komárom
v£Ď/emňoô KRíKONS'mUKCtt A BUDOVANIU Štefan Bednár plakátjai Elhatározásomat még az is erősítette, hogy egészen véletlenül engem osztottak be a fogdaőrség parancsnokának. Eddig ugyanis ilyen intézmény a zászlóaljnál nem volt. Eddig nem kellett a katonák közül senkit sem hosszabb ideig fogva tartani. Az első szökés után azonban sebtében berendeztek egy raktárhelyiséget börtönnek. Került bele az ilyen intézményhez szükséges minden rendű és rangú kellék, a vasrácstól kezdve, a fapriccsig és a börtönőrig minden, az utóbbi mint említettem, a sors különös szeszélye folytán, éppen én voltam. Ezért senkinek sem tűnt fel, hogy egyre többet tartózkodom a rab katonák között és nap-nap után gyakrabban beszélgetek velük. Feszült figyelemmel hallgattam minden szavukat, észrevételüket. Elbeszélgettem velük, ha együtt voltak és külön-külön is, hátha megtudhatok tőlük olyasmit, amit csak négyszem között mondanak el. Nem kellett hozzá sok idő és már pontosan tudtarti elbeszélésükből, amire kíváncsi voltam: miért volt sikertelen a szökésük? Az egyöntetű válasz így hangzott: „Mert nem volt menetlevelünk és mindjárt hazarohantunk, holott egyideig az otthontól távol kellett volna maradnunk“. Ezt a két okot nagyon jól az emlékezetembe véstem. Ezen az utóbbin nem volt nehéz az én esetemben változtatnom, mert egész egyszerűen nem hazafelé szándékoztam menni a szökés után, hanem éppen ellenkező irányba. Minek is mindjárt hazarohanni? A szabad ég alatt is el lehet egy-két hetet tölteni, ha az ember jól felkészül rá. A menetlevél az már nagyon nehéz kérdés volt. Szinte reménytelen. Mindezek ellenére mégis megkíséreltem, pedig tudtam, hogy az életemmel játszom. KSS VIEDLA MAROD DO SLÁVNEHO POVSTANIA
