Irodalmi Szemle, 1961

1961/2 - Bábi Tibor: Minden nap írjuk a szocializmus történetét

Itt is itthon vagyok.

Szakalyon szálltam le a vonatról s végigjártam az építkezés területét.

Tegnap Bocsárdon jártam. Ott már működik a vasmű első részlege. Hatalmas bádoglemezekből csöveket gyártanak. A gép bekapja a bádoglemezt s végtelen spirállá, majd csővé csavarja. A csövekre szüksége van a vasműnek és az olej vezetéknek.

Itt a csőgyártásnál kapott munkát Visz- lay bátyám. Egyébként nagyidai ember, azaz lakos. Van ott egy jóravaló csinos háza. Az egykori uraság gyümölcsösében építette föl. A gyümölcsösből két öreg almafa jutott neki. Ha nyáron kitekint az ablakon, pillantása a két öreg almafára esik.

Viszlay bátyám dolgozgatott már öt vagy tízféle helyen is. Legtovább az állami birtokon. Nemrégen még teheneket fejt, most csöveket gyárt.

Otthon a feleségem, aki ugyancsak Nagyidéról származott el a „világba“, talán most eteti meg a gyerekeket. Nem ebédet ad nekik, nem is vacsorát, csak egy kis harapnivalót ebéd és vacsora között.

A gyermekek sok mindent nem tudnak. Még azt sem tudják, hogy van egy nagyapjuk, aki ugyancsak ebből a faluból szakadt ki. Most valahol Vancouver házrengetegében él az öreg Krisztián, a két fiam meg a kislányom nagyapja. Lehet haza gondol, vagy nem is gondol semmire, mert az élet nagyon megviselte. Csak pihen, üldögél s ha kitekint az ablakon, nem lát egyebet, csak házrengeteget. Ha Viszlay

felügyeleti szolgálattal bízta meg. Ha valami vitás kérdés adódik az építővállalat és a megbízó üzem között, neki kell dönteni, intézkedni, sürgetni, mert ez a dolgok rendje.

Igen, ez a dolgok rendje. Ilyen közelről semmi különöset nem lát az ember a jelenvaló életen. A DUSLO lesz Szlovákia legnagyob műtrágya gyártó üzeme és legnagyobb kémiai üzeme.

Szomszédunk, Sztregyánszky Pista, az üzemi őrség tagja a DUSLO-n. Jancsovics Dezső, a másik szomszédunk fia, anyagbeszerző. Varga Laci bátyám, aki szabó volt, ma ott keresi kenyerét. Pleidel Imre mérnök.

A DUSLO mindegyikük számára valami mást jelent, mégis egyet: a jövőt.

bátyám tekint ki az ablakon, két öreg almafát lát. Tudom én, öreg Krisztián is szívesen üldögélne itt egy nagyidai házban. Kibámulna az ablakon s nézné az egykori uraság almafáit s azok az almafák most neki teremnének.

Ha Viszlay bátyám tíz év múlva — vagy még előbb is — kitekint, ugyancsak házrengeteget lát, mint az öreg Krisztián Van- couvertben. Lát majd egyebet is: testes nagykohók ég felé nyúló tornyait. Azok a kohók annyi acélt termelnek majd, mint a kunčicei, vítkovicei, bohumíni és trineci kohók együttvéve. Rengeteg acélt és vasat. A vasműnek nem lesz párja Európában, talán Kanadában sem. Ha ez a vasmű harminchárom évvel előbb épül, az öreg Krisztián is itt üldögélne egy nagyidai házban, ha kitekintene az ablakon, két öreg almafán akadna meg a szeme. Ha előbb épült volna meg a vasmű, a feleségemnek apja lenne, a két fiamnak meg a lányomnak nagyapja.

Nagyida és Kassa között, a kassai út és a vasút között épül meg a vasmű. Jövőre már kilencezer ember és rengeteg gép túrja föl itt a földet, földet túrnak és falat raknak s hatvanötben már sokezer ember dolgozik az új falak között. Jövőre, július elsején megkezdik a hídkonstruk- ciók gyártását. És hatvanháromban ugyancsak július elsején megkezdődik a munka a hengerműben is.

Innen, erről a tájról ment világgá valamikor Krisztián István. Most a világ áramlik majd ide erre a tájra: a Szovjetunióból a vasérc, Romániából a villanyáram,

Keleten

táskörébe. Az ő gondja a Vág balpartjának árvízmentesítése és szabályozása. Asztalán tervek és iratcsomók hevernek. Millió és millió korona befektetéssel számolnak ezek a tervek a Sellye és Zsigárd között, majd a Zsigárd és Gúta között fekvő területek vízrendszerének szabályozására. A munkálatokat tizenöt év alatt kell elvégezni.

Tizenöt év! Elnéztem egykori osztálytársamat. Kissé hajlott a válla. Kopaszodik a feje. Azok a tervek az asztalán az életét terelik egy meghatározott mederbe. Azok az aktacsomók egy élet pontos adatait i artalmazzák.

És Pleidel Imre?

Motorkerékpáron száguldozik egyik részlegről a másik részlegre. Mindenütt ott a szeme, ez a dolga, mert az invesztor