Irodalmi Szemle, 1961
1961/2 - Gustáv Bareš: Hajsza
pontosan egyezik, még a bútorok elhelyezése is, hogy tévedésről szó sem lehet. Velünk kell jönnie, — fordulnak a családfőhöz. — Valószínű, hogy hamarosan hazaengedik. A fogdmegek nem gorombáskodnak, udvariasan beszélnek, mert még mindig nem biztosak a dolgukban. Hurta építészt magukkal viszik. Négy és fél év múlva kerül haza. — Hol van Zika? — üvöltenek rá a Petschek palotában a gestapósok, köztük a legembertelenebb bestiák: Zadr, Friedrich, Smola. Hurtát szembesítik Viktor Sy- nekkel, véresre verik és farkasgúzsba kötik. — Hol van Zika? — ordítják a gestapósok a kihallgatások és szembesítések során. Kezdeti diadalmi mámoruk mintha elpárolgott volna. — Hol van Zika? — ordítanak a fogd- megekre a feletteseik, firtatják a Berlinből érkező számonkérő utasítások. A legveszedelmesebb fickónak sikerült kibújnia a csapdából! — Hol lehet Zika? — kérdezik magukban a barátai, Hurtáék, Synekék és a többiek. ■ Zika menekült. Nyomában az elszabadult pokol. Egyetlen rejtekhely sem biztos már, nem tudni egyetlen közvetítőről, egyetlen összekötőről sem, nem tartják-e felügyelet alatt. Zika nem támaszkodhatik a szélesen szerteágazó illegális apparátusra. Egyedül áll az irdatlan rendőrségi gépezettel szemben. A Gestapo minden központja, valamennyi csendőrőrs és rendőrőrszoba megkapta fényképét, személyleírását, tudnak minden álöltözetéről, álneveiről, ismerőseiről és munkatársairól. Berlinből és Prágából záporoznak a parancsok: azonnal el kell fogni az illegális kommunista párt központi bizottságának egyetlen tagját, akinek sikerült megszöknie a nagy razzia elől. Mint az üldözött szarvas, Zika is az erdő mélyére menekült néhány napra, míg kissé elül a vad hajsza. Ježek, a Walter gyár művezetője talált számára egy vikendhá- zat, amely az egyik munkás, Vrtiška tulajdona volt. Senki sem sejthette, hogy a fakunyhóban ember rejtőzik. Kegyetlen napok! A február nem kirándulásra való idő. Az ajtók, az ablakok recsegtek, akár az ördögök malma. A falakat penész lepte, fojtó szaga mázsás súllyal nehezedett az ember mellére. Az ágynemű csupa víz volt. Ha ki lehetne nyitni az ajtót, ablakot, kiszellőztetni, befűteni a kályhában! A menekülő mindezt nem teheti, a füstölő kémény, a nyitott ablak elárulná jelenlétét. Mint lappangó egér bújik meg a barátságtalan helyiségben. Szerencsére ért a főzéshez, a szeszfőzőn össz'ekotyvaszt valami löttyöt a kunyhóban talált dohos ételmaradékokból, hogy megcsalja vele a gyomrát. Az éhes emernek minden ízlik. Amig tartott a hó és a fagy, még valahogy ki lehetett bírni. Aztán jött az olvadás, a locspocs idő, a félhomályban éjjel-nappal csúfolódva kopogtak a bádogtetőn az esőcseppek, a réseken keresztül becsurgott a víz a házba, az ágyra, a priccsre, bárhová tekere- dett, nem tudott menekülni előle. Negyedik napja egy falatot sem evett már, elfogyott az utolsó kenyérhéj, az utolsó szem dohos bab és dara. Homloka tüzelt, egész testét hideg borzongatta. Végre elszánta magát. Kulcsra zárta a vikendházat és gyöngeségtől, láztól tántorogva útnak indult. A friss levegő mellbeütötte, kis hiján a földre szédült. De összeharapta fogát, megfeszítette minden erejét: bármi lesz, el kell jutnia Prágába. A zsúfolt autóbusz hirtelen lefékezett. Zika felébredt — alig indult el a kocsi, elbóbiskolt a kellemes, párás melegben. Hol vannak? — Alles heraus! Mindenki kiszállni! Iratokat előkészíteni! — Az autóbuszt cseh csendőrök és SS-katonák vették körül. Mégis itt a vég? Hiába volt minden kin és nélkülözés? Az emberek lassan, egymás után szállnak ki az autóbuszból, kezükben szorongatják igazolványukat. Hirtelen a közelben vonat sípol, mintha az élet hívó szavát hallatná. Az autóbusz egy falusi vasúti állomás közelében állt meg, éppen egy személyvonat futott be a megálló elé. Zika észbekapott. Keresztül furakodott a tömegen az autóbusz hátsó kijáratához, ahol egyetlen német katona állt, s kétségbeesetten mutatott a lefékező személyvonatra: — Könyörgöm, eresszen, elmegy a vonatom! Kiugrott az autóbuszból és rohant az állomás felé. Lesz ami lesz! A katonát any- nyira meglepte a dolog, hogy nem kiáltott, nem is lőtt utána, a többiek meg észre sem vették a szökését.
