Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Marcel Pagnol — Topaze

sorokat. így a zene, tánc, alakító művészet a rendező marxista szemléletének jegyében példázta az ember teljes elidegenesítését önmagától, emberi mivoltától.

A konfliktus Topaze (Turner Zsigmond) és Castel-Benac (Fazekas Imre) között bontakozik ki, bár az utóbbi csak a második felvonásban jelenik meg a színpadon. Egy nagyobb stílű kiadása Müche úrnak — a kisebb ragadozónak. A Topaze-t körülvevő alakok mindegyikének befolyása van sorsának alakulására. Tamise (Hatvany László) adja neki a tanácsot, miként udvaroljon, s bíztatja, hogy kezdjen valami nagystílű játszmába. így ébresztgeti benne gúnyolódó és jóakaratú megjegyzéseivel a becsvágyat. Curtoa Suzy magába bolondítja és kelepcébe csalja. Ernesztine (Kucsera Anna) és Vergnioles-iné (Palotás Gabi) szolgáltatja az okot Müche úrnak arra, hogy végül is kidobja Topaze-t. Roger de Barville (Lengyel Ferenc) világosítja fel új foglalkozásának mibenlétéről és szembeállítja Castel-Benac- val. Végül is Suzy tanítja meg enni, öltözködni, egyszóval üzletemberhez méltó módon viselkedni, s így adja meg neki a változáshoz szükséges önbizalmat. Mi több, maga Castel- Benac mutatja meg neki, miként kell elbánni az ellenfeleivel: szeme láttára dobja ki a zsaroló újságírót, a tiszteletre méltó férfiút (Gyurkovics Mihály).

A rendőr (Nádasdy Károly) és Germanie (Szentpétery Aranka) a harmadik felvonás első képében okot szolgáltatnak arra, hogy Topaze lelkiismeretfurdalásai egyre nagyobb méreteket öltsenek, s végül már-már üldözési mániává fajulnak. Yvette • (Melicharek Jana) hasonló funkciót tölt be. Olykor, olykor bejelent egy látogatót, s Topaze mindannyiszor kétségbeesik. A zárójelenetben a miniszterrel folytat telefonbeszélgetést, s ezzel jelzi Topaze kedvezőre fordult helyzetét és új összeköttetéseit, Le Ribouchon (Wieder Antal) a házfelügyelő és az inas (Holubek László) az első felvonásban olyan pillanatokban jelenik meg, hogy még nyilvánvalóbbá válik Topaze esettsége és jelentéktelensége.

Ernesztine és Müche úr, majd Tamise újbóli megjelenése a színpadon Topaze társadalmi helyzetének megváltozását jelzik.

Mindezek fontos mozzanatok a drámai folyamat szempontjából. A színészeknek ezeknek az összefüggéseknek a terében kell mozog- niok és együttes teljesítményüket a művészi reakció szempontjából kell értékelni-. Silce- rült-e kibontakoztatniuk a drámai folyamatot a rendező felfogásának és egy egységes játékstílus jegyében? Erre a kérdésre egyértelmű választ adhatunk: igenis sikerült.

Turner Zsigmond átgondolt, a részletekig menő alapossággal valósította meg a kisember tragikomikus figuráját. Megható élelmességgel, máskor az észre ható gúnyorossággal tolmácsolta a szerző gondolatait. A legkomi- kusabb jelenetek is komolyságot követeltek tőle, esettségében és professzori korlátoltságában is eszes embert játszott, aki a harmadik felvonásban magabiztos, törtető és kíméletlen üzletemberré válik, mintha azt akarná mondani: gazembert akartatok belőlem — íme, hát itt vagyok, még nálatok is nagyobb gazember és törtető. Mozgását, érzelmi kitöréseit fegyelmezett mértéktartás jellemezte. A harmadik felvonás első képében a változását megelőző jelenetekben mintha mégis túlexponálta volna magát. Rettegése, lelkiismeret- furdalása és halucinációi után eléggé hirtelen következett be a változás. Egy zavarodott pillanatában kifordítva veszi fel kabátját, s annyira nő ijedelme, hogy az asztal alá búvik. Ügy vélem, itt a rendező olykor spekulatív megoldásokra való hajlama okozta a hibát, mely a későbbi előadások folyamán még kiküszöbölhető. Castel-Benac törtető szélhámos alakját Fazekas Imre meglepő könnyedséggel és biztonsággal játszotta. Más szerepeiben tapasztalt túlzó hajlamait lefaragta, merev vaskossága felengedett. Mindvégig következetesen beleilleszkedett a drámai folyamatba. Vereségre ítélt figurája a harmadik felvonásban eltörpül, tehetetlenül áll a megokosodott Topaze-val szemben, aki ugyanúgy dobja ki őt, mint maga tette annakidején a zsaroló újságíróval. A rendező itt erősen kihangsúlyozta a szerzőnek azt a gondolatát, hogy törtetőkkel szemben csak a még nagyobb törtető boldogul. A rendező szándékát Fazekas és Turner itt tökéletesen megvalósították.

Nagy Esztert már többízben láttuk nem neki való szerepekben. Most szinte váratlanul bontakoztak ki a benne rejlő képességek. Szögletességét könnyed nőiesség és szerepéhez illő rafináltság váltotta fel. Teljesen tudatosította magában, hogy Curtoa Suzy szerepében szépnek és elbűvölőnek kell lennie, hogy aztán annál megdöbbentőbben leplezze le a hímek zsákmányában részesedő prostituált önző, számító arculatát.

Lengyel Ferenc mozdulataiból, gesztusaiból, hanghordozásából nem ütött át eléggé a declassált nemes előkelő modora és Palotás Gabi Vergnioles-néja is kissé vaskosra sikerült. Melichárek Jana most lépett fel első ízben. Félénk mozgása, kissé színtelen gesztusai és hanglejtése eyelőre nem árulják el képességeit. Müche úr alakja Sipos Ernő alakításában megkapta a drámai folyamatban betöltött funkciójáhaz szükséges hangsúlyt, s hasonlóképpen a tiszteletre méltó férfiú. Az utóbbi kettő kitűnően példázza, hogy kis szerepekben is kitűnő teljesítményt lehet nyújtani.

Kucsera Anna az első felvonásban hitelesen játszotta meg a munkáját unalommal végző kispolgári kisasszonyt, aki kihasználja és bolondítja szerelmes munkatársát. A harmadik felvonásban következő jelenete a jó ízlés határát súrolja, s ez is a rendező spekulatív hajlamának köszönhető. Ám ez sem olyan hiba, ami lényegbevágóan ronthatna az előadás hitelén és könnyen kiküszöbölhető. Wieder Antal és Holubek László szerepük funk-