Irodalmi Szemle, 1961

1961/1 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: Mindennapi beszédünk hibáiról

ciójának megfelelő teljesítményt nyújtott.

A színpadi technika és a fényhatások alkalmazása a rendező szándékait szolgálták. Az első felvonás díszletei épp kellően jelezték a tanintézet kissé áporodott légkörét. A második felvonás Suzy Curtoa szalonjában játszódik le. Itt valami mást vártunk volna. A kurtizán típusú nők szalonjára jellemző berendezés helyett egy túlméretezett házi bár foglalja el a színpadot, ami eléggé megzavarja a nézőt, s a szerző szándékainak sem felel meg, hiszen a díszletek és környezet jelzésével két Franciaországot akar megmutatni. Az első az irodalomból közismert Franciaország, az iskolák és szalonok Franciaországa, a másik az amerikanizált törtető Franciaország — ennek az elképzelésnek megfelelő díszlet egy hatalmasnak látszó üzleti vállalkozás iroda- helyisége. Itt a rendező és díszlettervező, az utóbbi Mathonová Zora, kellő mértékre hozta elképzeléseit.

Kétségtelen, hogy a színház a Topaze-val egyik legnagyobb művészi és közönségsikerét aratta. Ez a bemutató ugyanolyan emlékezetes lesz, mint Bródy Sándor Tanítónőjének, Dávid Teréz Dódijának, vagy Peter Karvaš Éjféli miséjének bemutatója. Műsorpolitikánk egyre

több mai és időszerű mű színrehozatalát sürgeti. Ez a követelmény kétségtelenül helyes, de nem jelenti azt, hogy dramaturgiánknak merevnek kell lennie. A színpad egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy a kulturális forradalom jegyében küzdjön a polgári és kispolgári erkölcs maradványai ellen. A Topaze szerzője épp ezt az erkölcsöt sújtja maró gúnnyal és kacajjal, bár tisztázatlan és bizonytalan pozíciókról. Megfelelő rendezésben színrehozatala kitűnő szolgálatot tehet. Az erős kritikai töltet annál meggyőzőbben érvényesül, mert polgári író mutatja be a polgári társadalom rothadtságát — mégpedig belülről.

Bár Pagnol Topaze-jának színrehozatala műsorpolitikai szempontból kétes vállalkozásnak tűnt, Pavel Rímsky rendezésében nemcsak művészi és közönség-sikert aratott, de objektív eszmei hatását is pozitiven kell értékelni. S itt önkéntelenül is arra kell gondolni, hogy olykor időszerű művek színrehozatala sem vált ki hasonló objektív hatást. Miért? A MATESZ régi betegsége az oka, a kellően képzett művészi vezető hiánya. Ezt a hosszan húzódó kérdést már ideje volna megoldani.

<—bi—)

nyelvművelés Mayer Imre Mindennapi beszédünk hibáiról

Sokat írunk és beszélünk a napi sajtóban, a folyóiratokban és az újonnan megjelenő könyvekben előforduló nyelvhasználati hibákról, amelyek mint foltok, szeplők kirínak az illető írásművek stílusából és élvezhetőségüket, hangulatukat, sőt sokszor érthetőségüket rontják. Hangsúlyozzuk és követeljük, hogy az írásbeliségben kellő gondot fordítsunk a nyelv helyes használatára. Hiszen az írásbeli kifejezést módunkban van alaposabban meggondolni és esetleg javítani is. Érdemes tehát meggondolni,'hogy honnan ered az az eléggé nagy számú nyelvi kifejezésbeli hiba. Halász Gyula „Magyarul“ című cikkében már rég rámutatott arra, hogy nincs igazuk azoknak, akik a nyelvünkben lábra kapó hibák forrását pusztán az újságokban keresik. „Akik mindannyiszor az újságokban keresik a nyelvünkben elharapódzó hibák egyetlen forrását, olyanok, mint azok a felfedezők, akik diadallal mutatnak rá a tóra, hogy íme ebből ered a folyó — míg aztán ki nem derül, hogy a tóba is patokok ömlenek. Az író és az újságíró nyelve ezer rejtett és nem rejtett forrásból táplálkozik. Ö csak tovább adja, ahogyan kapja a körötte zajló életből. Hiba ugyan, ha azon

zavarosan hömpölygeti tovább, minden iszapjával. De legkevésbé azoknak van joguk panaszra, akik az újságok nyelvében itt-ott bizony a maguk nyelvének zavaros üledékére ismerhetnének.“ — Ha tehát kissé mélyebben elgondolkodunk a nyelvi hibák eredetének kérdésén, kénytelenek vagyunk belátni, hogy e hibák legnagyobb része a közbeszédből, a nyelv mindennapi élő használatából ered. Itt van a talaja és gyökere a nyelvi hibának. Az élőszóban sokszor hallott és megszokott kifejezésmód észrevétlenül meggyökeredzik és ha hibás is, lassanként már nem is tűnik fel hibának.

Egészen természetes dolog, hogy a nyelv folytonosan fejlődik, változik. Változik a szavak hangzása, jelentése, hangulata, változik a ragok, képzők jelentése és szerepe is az idők folyamán. A nyelv természetes változásait semmiféle merev szabályozással nem lehet megakadályozni.

Ilyen természetes változási fejlemény nyelvünk életében igen sok van. Egyről, amely máig is sok kétségre ad alkalmat a nelvhe- lyesség tekintetében, itt a kétségek lehető eloszlatása kedvéért megemlékezem. — Ez a