Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Születőben a hazai szocialista dráma

gyarázgatást kapunk és nem egy esetben moralizálást drámai tanulság helyett.

Danék esetében még kirívóbbá vált a hiba, a formabontás a játékot valójában dramatizált riporttá 'tette, és még élesebben megmutatkozott, hogy hőse, a kivégzett kommunista újságíró lánya nem életképes hordozója és motorja a drámai cselekménynek, mert minden ténykedése csupán visszaemlékezésére szorítkozik, és teljes passzivitásával elhalványítja, elnyomja a drámát. Ezen a körülményen nem segít, hogy egyes epizódjaiban igen erős és igaz a játék, egyes figuláiban pedig jeles jellemfestő erőről tesz tanúságot a szerző.

Pavel Kohout Három nővér-e a formabontás tekintetében a legmesszebbre megy; játékában ez az új forma igen előnyösen hat mindenütt, ahol nem a külsőségek szolgálatában áll, hanem a mese érdekesebb bonyolítását, a konfliktus kiélezését szolgálja, és a színpadi játék maiságát emeli.' A három apát kereső három nővér sorsának vázolása leköti a néző figyelmét, Kohout mesterien szövi a mese szálait, vitathatatlanul nagy mestere a színpádnak, alakjainak legtöbbje igen eleven és hiteles, annál sajnálatosabb, hogy a siker kedvéért olcsó fogásokkal is él, nem mindenkor elég költői dalbetétekkel és verses összekötő szövegekkel csökkenti mondanivalója művészi értékét. Hiba az is, hogy feleslegesen érzelmessé válik, és a halott anya szerepeltetésével valami különlegeset — de színpadon semmiképpen sem újat

— akar nyújtani.

Slavoj Blecha Ezer lépcső című darabja esetében a formabontás ténye nem segítette a szerzőt. Maga a téma teherbíró, és a játéknak van alapkonfliktusa is, ám a siker a művészi megformálás hiányában elmaradt. Blecha joggal lázad a szellemet eltompító, túl gépies munka ellen, és helyesen hirdeti, hogy élni annyit jelent, mint gondolkodni és alkotni. A jövő a teremtő emberé és nem az élősdieké. Sajnos, ezek az emelkedett szép gondolatok hatástalanok maradnak; a darabnak a fasiszta gyűjtőtábor poklát megszenvedett hőse, František Holuša hiába veti latba életét — nem ő, hanem nemzője, az író bukik el, mert képtelen gondolatait drámává ötvözni. Hiba az is, hogy a színpadra vetített visszaemlékezésekben Blecha elfelejti érzékeltetni, hogy közben másfél évtized múlt el; a gyűjtőtábor leglényegesebb jelenetében a főhős nincs is jelen, emlékezete olyan helyzeteket idéz, amelyeket nem élt át, és ezért hatnak ezek az epizódok hitelük és reális mivoltuk ellenére is teljesen drá- maiatlannak.

Az osztravai Állami Színházat mégis dicséret illeti, hogy a munkásíró Blecha játékát színpadra segítette, mert ilyen és hasonló kísérletek nélkül egy tehetségesnek ígérkező új jelentkező nem fejlődhet, és maga a szocialista dráma sem juthat lényegesebben előre.

Ján Drda A bűnös falu című népi komédiájával nem szerepelt nagy írói rangjához méltón a fesztiválon. A darab alapötlete mesteri: a pokol küldötte egy falusi pap álarcában kísérli bajba és bűnbe rántani a falut, de minden mesterkedése csődöt mond az egyszerű emberek becsületességén. Drda jóízű humorral és szellemesen mutatja be a modem alvilágot, a falut viszont meseszerű, idillikus rajzával elvonatkoztatja a kortól és ezzel bizonyos kettősséget és törést teremt a színpadon. Kacagtatóan pompás, sziporkázó az író nyelvezete, és mesteri a vidéki kis ördög, Trepifajkszel emberré vál- lásának rajza.

A cseh darabok sorát — fesztiválon kívüli előadáson — Ludvig Aškenázy Vendég című drámájának bemutatása egészítette ki. Aške- nazy sem él a formabontás, az új színpadi technika lehetőségeivel, a tér, az idő és cselekmény egységének szigorú betartásával pergeti le játéka kis igényű, és mégis jelentősnek, újszerűen ható meséjét. Walter Huppert egykori libereci gyáros most nyugatnémet polgárként időzik köztársaságunkban, és itt egy útszéli kocsma közelében gépkocsija defektet kap. Nincs a játékban többről szó, mint arról, hogy a gyáros kénytelen néhány órát a kocsmában tölteni, és itt a volt SS- katona szembekerül a gyermekként gyűjtőtáborba hurcolt idegbajos pincérrel és egy idősebb kőtörő munkással.

Aškenázy finoman árnyékolt dialógusa ezt a szembesítést nem egy jelenetben nagyon igazzá, de mindenekelőtt mélyen emberivé teszi. Két világnézet csap itt össze igen halkan és drámaiatlanul, és bár pisztolylövés is esik — a pincér fogja rá revolverét a volt fasiszta fenevadra — nem folyik vér és nincs emberhalálról szó. A játék mégis nagyigényű, magas művészi színvonalon int: a nácizmus ragadozó ereje még nem semmisült meg, legyünk éberek!

* * *

A fiatalabb szlovák drámaírókat a kezdő Peter Sever képviselte a seregszemlén, sajnálatosan elég szerencsétlenül. A kassai Állami Színház nagy jóakarattal segíteni akart a nem éppen tehetségtelen Severnek, de a fesztiváli előadás inkább ártott, mint használt a szerzőnek. A vonat nem vár című játék még egy dráma nyersanyagának sem mondható; a színház dramaturgiájának figyelmesebb munkája megkímélhette volna a szerzőt a bukástól. Intelem ez a bukás is, hogy mikor bizonyul egészségesnek a színház és a szerző együttműködése; semmiképpen olyan esetben, amikor az anyag maga még nem mutatja egy színpadképes mű lehetőségeit.

A szlovák dráma tehát — az elsőbbséget szerző Éjféli mise kivételével — sikertelenül szerepelt és ismét Karvasnak köszönhető, hogy a komédiában nem kell hasonló lemaradást regisztrálnunk. Kálmán apó feltámadása című vígjátéka A Hviezdoslav Színház elő-