Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Születőben a hazai szocialista dráma

című vígjátéka a Hviezdoslav Színház előadásában ha nem is könyvelhető teljes győzelemként, de sikernek mondható, ötletes, sziporkázóan szellemes szatíra ez, mely nem csupán napjaink fonákságait, különösen a tör- tetést, a karrierizmust ostorozza csípős gúnnyal és igen bátran, hanem ugyanakkor szólamok nélkül, optimista hittel tizenöt évi munkánk eredményeiről is vall.

Karvaš új komédiájának központi hőse, Kálmán apó a háború utolsó napjaiban sérülése révén elvesztette emlékező tehetségét és tizenöt esztendő múlva véletlen baleset folytán újból visszanyeri régi énjét. Hézag van az életében, afféle „ablak“, ám a komédia azt bizonyítja, hogy tisztábban látja az új élet szépségeit és igazságait, mint karrierista veje, Remenár főszerkesztő, akinek feladata volna, hogy egészséges kritikai szellemben az optimista formálja a közvéleményt. Kálmán apó, az egykori harcos nyomdász, legszebb álmai megvalósulását látja napjainkban, és bosszantja az emberek oly- kori közönye, a lelkesedés hiánya. Bántja kicsinyességük, bántják az apró hibák, ezért bírál és ostoroz, amit nagyszájú, frázispu- fogtató, minden kezdeményezést visszautasító, az ovportunizmus poshadt állóvizében megrekedő veje elmulaszt. Végül a néző azt a tanulságot kapja, hogy nem Kálmán apó, hanem törtető veje az, aki a tizenöt esztendőt átaludta.

Nem állítjuk, hogy Karvaš új vígjátéka hibátlan színpadi mű; alakjai jobbára a

pompás szemű, színpadértő szerző, mint a való élet szülöttei a történet motiválásában, a jellemek rajzában is akadnak törések és hézagok, de komédiáról lévén szó — nem követeljük a feltétlen és következetes realitást, elnézzük ezeket a szépséghibákat, amelyekért bőven kárpótol a szerző szókimondása, szellemessége és az az erénye, hogy szatírája telibe találón kitűnően szórakoztatva mutat rá életünk eltávolítható fonákságaira.

* * *

Összegezve elmondható, hogy a cseh és szlovák dráma idei seregszemléje lehetővé tette, hogy felmérjük a helyzetet, megmutatta színpadi szerzőink törekvéseit, tehetségük pozitívumait és korlátait is. A filmmel és televízióval való versengés igényességet, magasabb eszmei felkészültséget és nagyobb formai biztonságot követel tőlük. Általános, ismert követelmények ezek, amelyeket minden seregszemle és vita előír, és amelyeknek következetes teljesítése nélkül a szocialista dráma jövője elképzelhetetlen.

Az igaz nagy drámában a létről, az életről és a halálról van szó; az alkotásért és az életért vagyunk itt, ezért kell a drámának is lepleznie a visszahúzót és a maradit, ezért kell elválasztani, elkülöníteni az elha- lót a törekvő újtól és az élettől.

Formai tekintetben is sok érdekeset hozott a fesztivál, mely mindenekelőtt igazolta, hogy frissel kicseréljük.

a régi már korhadtnak, elhasználtalak bizonyul és a születő új érdekében arra vár, hogy frissel kicseréljük.

Üj folyóirattal gyarapodott a Csehszlovákiában magyar nyelven megjelenő lapok száma. December elején Természet és Társadalom címmel megjelent a Csehszlovákiai Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társulat havi folyóirata, amely kulturális forradalmunkban a tudományos ismeretek népszerűsítésének fontos feladatát teljesíti.

A lap decemberi mutatványszáma azt tanúsítja, hogy a Természet és Társadalom küldetésének teljes mértékben eleget tesz: nemcsak gazdag tartalmával tűnik ki, hanem színesen és olvasmányosan megírt szórakoztató cikkeivel, szép grafikai előállításával, gazdag illusztrációival is. A lap 64 oldalán nemcsak a tudományos kutatás időszerű problémáival foglalkozik, hanem külön figyelmet szentel azoknak a kérdéseknek is, amelyek legszorosabban hozzá tartoznak magyar dolgozóink érdeklődési köréhez. Olvashatunk benne Dél-Szlovákia múltjáról, jelenéről és jövőjéről, iparosításáról, a szlovák és a magyar földmunkások múltbeli együttes harcairól.

A Természet és Társadalom első számában Szemjonov szovjet akadémikus bevezető írása mellett, amely a tudomány és a technika fejlődési lehetőségeivel foglalkozik, olvashatunk az Eichmann-ügyről, a nemrég felszabadult afrikai szomáli földről, Ernest Hamingway-ről, korunk egyik legnagyobb írójáról és még számos mindnyájunkat érdeklő kérdésről.

A Természet és Társadalom, amely újévtől kezdve havonta megjelenik, hasznos és jó folyóiratnak ígérkezik: érthetően és érdekes formában, ugyanakkor tudományos igénynyel tájékoztatja az olvasók legszélesebb rétegeit a természet- és társadalomtudományok legújabb felfedezéseiről, hatalmas iramban fejlődő korunk vívmányairól.