Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Születőben a hazai szocialista dráma
ményt ébresztenek bennünk az iránt, hogy Győry — ifjúkori élményvilágának feltárása után — a jövőben majd felnőtt koráról is hasonló művészi erejű és történeti hitelességű képet fog nyújtani. Ha arra gondolunk, hogy az író felnőtt korának 1945 előtti része egybeesik a csehszlovákiai magyarság felszabadulás előtti életével és élményeivel szorosan összefonódtak az első köztársaság közéletével, akkor türelmetlen várakozással kívánjuk, hogy Győry ezzel az újabb visszaemlékezéssel ne maradjon sokáig adós. Színházi figyelő Egri Viktor: Születőben a hazai szocialista dráma A dráma válsága körüli kritikai hangok újabban mintha elcsendesednének és egyre kevesebb vita folyik a kérdés körül is, vajon igazi nagy dráma alkotható-e konfliktusok nélkül ? A viták elcsitulásának oka lényegében az a felismerés, hogy a mi életünkben is akad elég ellentét és bonyodalom, a szocialista rend építése bővelkedik drámai mozzanatokban és ha azok nem is olyan élesek és tragikus kimenetelűek, mint a nyugati világ konfliktusai, tagadhatatlanul fennál lanak és napjaink szocialista drámaíróit vallomásra késztetik. Nyilvánvaló az is, hogy napjaink szocialista hőse nem áll szemben a társadalmi renddel, ellenkezőleg: ennek az épülő új rendnek alkotója, harcos munkása és ebben a kort formáló minőségében vesz tevékenyen részt az új szocialista ember erkölcse kialakításában. Maga körül még bőven láthat ellentéteket és konfliktusokat; küzdenie kell a visszahúzódó elemekkel, a maradisággal, a kispolgári világ még igen eleven csökevé- nyeivel. A ma drámaírója ebben a forrongó, kialakuló világban keresi témáit és tehetségétől függ, mennyire sikerül a kialakuló, új erkölcsű ember világát megragadnia, fennálló érdekes, újszerű problémáinak mélyére néznie. A most októberben nálunk lefolyt országos jellegű tíz napos színházi fesztivál, a seregszemlével kapcsolatban megrendezett viták és a színházi értekezlet esősorban arra volt hivatva, hogy a hazai drámaírás helyzetét felmérje és feleletet adjon a kérdésre, vajon megszületett-e nálunk a szocialista dráma ? Már itt elöljáróban elmondhatom, hogy — ezt Ján Kopecky, a prágai Divadelní noviny főszerkesztője az értekezleten vitaindító előadásában is leszögezte — igazi szocialista drámánk még nincsen, de az eddigi eredményekből arra következtethetünk, hogy megszületőben van. Nem vitás, hogy a seregszemlén bemutatott drámák mind kivétel nélkül eleget tettek annak a gorkiji követelménynek, hogy a régi világ megváltoztatásáért és az újnak megszületéséért küzdjenek. Maga a dráma természetesen nem tudja megoldani életünk problémáit, de azzal a ténnyel, hogy megvilágítja őket, felszínre hozza a gyakorlatban vagy közönyös szem előtt rejtve maradt okokat, elősegítheti a helyzet tisztázását. Kopeckýnak az a megállapítása, hogy a mai hazai drámának még nincs igazi szocialista hőse, hogy a katarzisban még nem fejeződik ki a szocialista élet tisztító ereje és formailag sem tudja tökéletesen kifejezni korunkat, azért korántsem kisebbíti a mai drámai termés jelentőségét. A kísérletezésnek és útkeresésnek korában vagyunk, amelyben a cseh dráma lényegesebben előbbre tart a szlovák drámánál, annak ellenére, hogy Peter Karvaš személyében szlovák drámaíró volt az, aki Éjféli misé-jével a tegtöbbet mondta, és műfajilag, művészileg is a legmesszebbre menően eleget tett a szocialista dráma követelményének. Karvaš drámájának részletesebb elemzésébe felesleges bocsátkoznom, mert ezt megtettem az Irodalmi Szemle tavalyi második számában, a bemutató idején, legutóbb pedig Fábry Zoltán méltatta itt páratlan alapossággal és mélységgel. A nagy tradícióval rendelkező cseh dráma sok esztendei stagnálás és visszaesés után az utolsó időben nagyot lépett előre; a fesztiválon látottak alapján megállapítható, hogy jelentős eredményeket ért el és további egészséges fejlődésének lehetőségei biztosítva vannak. A prágai Realista Színház termékeny kezdeményező szerepét — amely olyan erős tehetségek, mint Stehlik, Kohout és Pavliőek kibontakozását segítette elő - újabban a prágai Nemzeti Színház vette át. Kezdeményező célkitűzésének köszönhető az egyik legjelentősebb élő cseh költő, František Hrubín Augusztusi vasárnap című játékának bemutatója. Hrubín első darabja nem mondható műremeknek, de költőisége, nyelvi szépségei mellett megkapnak emberi igazságai, az írónak az a szenvedélye, ahogy az életet igenli, az új, tiszta utat kereső fiatalok mellé áll, s ahogy az alkotó munkára képtelen, kiégett lelkű költő alakjában elítéli a tegnapot, s a kicsinyes kispolgáriasságot. Eleven emberek szenvedését, vergődését érezzük, a bir
