Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: A nagy érettségi
dentöl-szenvedése lassan felenged, szinte maga sem veszi észre, hogyan forr össze társaival, a közösséggel. Ami Šmahelová könyvét értékessé teszi: a hitelesen ábrázolt epizódok, alakok, a serdülő lány lel- kületének, érzelemvilágának megkapó ismerete. Nyoma sincs ebben a könyvben az egykori leányregények émelyítő cukorsziru- posságának: mégsem okoskodó, prédikáló, csak őszintén emberi. * Sok-sok új könyv kerül néhány hónap alatt könyvesboltjainkba. Ami kritika, ismertetés megjelenik, csak e könyv-özön parányi részét öleli fel. A teljesség igényével még kevésbé léphet fel egy negyedévenként megjelenő folyóirat. Mégis, amit megemlítettünk, talán mint csepp a tengerről, valaminemű képet ad e soklapú és sokrétű termésről. Nem hiszem, hogy e kép bárkit is kielégítene. Ezért megismétlem, amit az elején mondottam: böngésszünk együtt, keressük, ami érdekes, okulást hozó, elgondolkoztató. Jó vadászatot, jó szórakozást! Turczel Lajos: A nagy érettségi Ez év márciusában a szlovákiai magyar lakosság is kivette a részét az 1949-től Budapesten élő Győry Dezső hatvanadik születésnapjának a megünnepléséből. Újságaink és folyóirataink sorra megemlékeztek erről e szlovákiai magyar irodalom szempontjából is jelentős évfordulóról, és méltatták a kitűnő jubiláns értékekben gazdag eddigi életútját. Ennek az életútnak első kétharmada, Győry korszakos jelentőségű kisebbségi költészete már irodalomtörténeti rangra emelkedett és a szlovákiai magyar irodalomtörténeten kívül az egyetemes magyar irodalomtörténetben is helyet kapott. Az eddigi életút harmadik harmada, Győrynek 1949-től kibontakozó és egyre gazdagabban kiteljesedő szépprózája egyelőre — és reméljük, hogy még igen sokáig — nyitott fejezetét képezi az író új irányt vett alkotómunkásságának. Hogy Győry a prózában is ugyanolyan magaslatra tör, mint amilyent nagyhatású költészetével már elért, azt eddig a legmeggyőzőbben a jubileumi évében kiadott új munkájával, A nagy érettségi-vei bizonyította be. Ez a mű kiemelkedő helyet foglal el azok között a szépprózai alkotások között, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság hősi napjairól eddig írtak. Műfajilag véve nem regény, hanem regényadottságokból regényírói képességekkel megírt emlékirat, mint az író maga nevezi: regényes visszaemlékezés. A század küszöbén született Győry a Tanácsköztársaság emberpróbáló és emberformáló eseményeit 18 — 19 éves gyerekemberként élte át. A hadiérettségin könnyedén keresztül pottyanva és egy gyorstalpaló katonai kiképzés „áldásait“ kiélvezve, a menetszázadtól, az imperialista háború frontjától már szerencsésen megmenekült. A háború torkából, az „olasz frontpokolnak“ gyors ágyútöltelékeket gyártó Dél-T Íróiból az őszirózsás polgári forradalom kirobbanása rántotta ki. A forradalom hírére a frontról visz- szaözönlő csapatok az ő bevetésre előkészülő alakulatát is magukkal sodorták, és így 1918 végére Győry is hazajutott szülővárosába. Rimaszombatba. A proletárforradalom kitörésekor, 1919 márciusában már Budapesten találjuk, ahol az Eötvös-kollégium ösztöndíjas tagjaként az egyetem bölcsészeti karának a hallgatója. A fiatal Eötvös-kollegistát magukkal ragadják a történelmi események, de a Tanácsköztársaság 133 napos hősi küzdelmének lelkes szemlélőjévé, majd pedig cselekvő részesévé is lesz. A most elkövetkező napok jelentik számára az igazi, a nagy érettségit, a kemény férfivá és igaz emberré formálódás nehéz vizsgáját. 1919 áprilisában viszontagságos körülmények között tér haza Rimaszombatba, és itt egy hónappal később már a Gömöri Munkás újságírótanoncaként, segédszerkesztőjeként működik. Ebben a minőségében a híres 39-es vörös dandár legendás vezetőivel, Karikás Frigyessel és Sárói Szabó Tiborral is közvetlen kapcsolatba kerül. A győztesen harcoló dandár felülről parancsolt kényszerű visszavonulása idején már Győry is vörös katona, a tüzérség önkéntes újonca. Csak hirtelen súlyos betegsége akadályozza meg, hogy a dandárt a további visszavonulásba is kövesse és tragikus kimenetelű utolsó harcában, a szolnoki csatában is résztvegyen. A Tanácsköztársaság bukása után a kivégzendők listájára kerül, s a legionisták rögtönítélő bíróságától és a haláltól egy szlovák író menti meg őt. Az az eseménysorozat, amelyet itt most röviden lepergettünk, a keretét és vázlatát alkotja annak a dús és színes egyéni emlékvilágnak, amely A nagy érettségi forrásául szolgált. Ez az emlékvilág telítve van egy eposzi méretű történelmi esemény hősi pátoszával és egy emberré érlelődő fiatal lélek kedves és meleg lírájával. Regényre alkalmasabb és jobb témát ennél keresve sem lehetne találni. Hogy a Viharvirág - gal és a Sorsvirággal már sikeresen vizsgázó regényíró a kínálkozó regény-adottságok ellenére miért írt mégis „csak“ emlékiratot, arról könyve bevezető soraiban ő maga így vall: „Nem az a célom, hogy egy költő-író egyéni
