Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - FIGYELŐ - Tóth Tibor: Böngésző
kötelezi elsősorban a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadót, hogy kiadványaiban megtartsa az elért nívót, ne adjon ki olyan magyar fordításokat, amelyek az eredeti műveknek enyhén szólva méltatlan tolmácsolásai, sőt mondhatnánk torzképei. Az utóbbi hónapok kiadványai közül két könyvet kell említenem, amelyek nem érik el azt a színvonalat, amelyet műfordításirodalmunktól méltán megkövetelünk. Vladislav Vančura „Marketa Lazarová“-ja az egyik, a magyar fordítás címe „Rablólovagok“. A fordítás nyilván Budapesten készült (Firon András munkája), mivel a könyv az Európa kiadó gondozásában jelent meg. Pusztán lexikálisán talán szóhű a fordítás, de éppen az hiányzik belőle, ami a Marketa .Lazarovát azzá teszi, ami: a nyelv, a stílus múltat idéző, kissé archaizáló, mégis eleven és minden ízében művészi ereje, szépsége. A magyar Marketa Lazarová száraz, rágós olvasmány lett. , Elszalasztott alkalom — pedig oly soká vártunk ennek a könyvnek a magyar tolmácsolására. (Hadd szóljak néhány szót a könyv címéről. Marketa Lazarová helyett Rablólovagok — a kiadvány bábái nyilván úgy érezték, hogy ez a cím fedi a könyv tartalmát, hisz rabíólovagokról szól. Persze, Vančura is elkeresztelhette volna könyvét ugyanígy, „Loupežní rytíŕi“ csehben is elfogadható könyveim. A név mint regényeim éppen azt fejezi ki, hogy az író az asszonysorsot akarta ábrázolni. Tudom, nehézségeink vannak a cseh és szlovák nőnevek fordításával. Mindkét nyelvben a nőnemű személy családnevének végére az ,,-ová“ végződés kerül. Ha férjes asszonyról van szó, a megoldás egyszerű: Novákovából magyarul Novákné lesz. Vitatható, hogy megtartsuk-e magyar fordításban az -óvá végződést, ha lánynévről van szó, hisz a magyarban ilyen nemi megkülönböztetés nem létezik. Megemlítendő ezzel kapcsolatban, hogy a cseh és a szlovák fordítások minden idegen nőnevet ellátnak az -óvá végződéssel, követve ezzel saját nyelvük törvényeit. Miért ne tartanánk be a magyar fordításokban hasonlóképpen a magyar nyelv törvényeit? Ugyanez érvényes a nevek sorrendjére. A csehben és a szlovákban előbb áll a személynév, s utána a családnév. A magyarban a sorrend fordított. Cseh vagy szlovák fordításban Sándor Petőfi, Mór Jókai, Attila József áll. A magyar fordítások — a magyar nyelv törvényei ellenére — megtartják az eredeti sorrendet. Miért?) Amit Vančura könyvének fordításáról elmondtunk, érvényes Nádaši-Jégé „Kurucok“ című válogatott elbeszélés-kötetének magyar fordítására (Kállai István munkája). A magyar szövegből elsikkadt az eredeti minden íze, nyelvi szépsége. Figyelmeztetés ez a két kiadvány: könyvkiadónk magyar szerkesztőségé bírálja el igényesebben a beérkezett fordításokat, legyen prókátora az írónak, ne engedje, hogy a magyar olvasó szemében „lejárassák“. Még akkor sem, ha a fordítás esetleg — Budapestről érkezett. Ľudo Ondrejov a modern szlovák prózairodalom egyik legtehetségesebb képviselője. Magyarul nem sokat olvashattunk tőle: a „Zbojnícka mladosť“ (Hegyek alján) rég elfogyott fordításán kívül csak két ifjúsági könyvét fordították le magyarra. Nemrég kaptuk kézhez regénytrilógiája további két részének magyar fordítását: a Lapin Jergus és A földön a te csillagod című írásokat egy kötetben. (Nem értjük, miért nem vették fel a kiadványba a már lefordított, régen kiadott és a könyvesboltokban nem kapható első részt is, amelyről a könyv hajtóka-szövege külön megemlékezik.) A szlovák hegyek énekese Ľudo Ondrejov, e sajátos hangulatú tájé és különös embereié. Egy hegyi ember élete — ez a háromrészes regény tárgya, gyerekkor, férfivá érés, harcos halál. A külső világ kronológiájában: századforduló, első világháború és államfordulat, második világháború és a Szlovák Nemzeti Felkelés. Lázadó ember Lapin Jergus, igazságot kereső és az igazságtalansággal tusakodó. Szinte törvény- szerű, hogy ott találjuk előbb a magyar Vörös Hadsereg, majd a Szlovák Nemzeti Felkelés harcosainak sorában. A hegyvidéki szlovák ember gondolkodásáról, emberségéről, lelkületűről, érzéseiről kevés író festett oly hű képet, mint Ľudo Ondrejov. Külön öröm számunkra, hogy a könyv fordítója, Hubík István kiváló munkát végzett, egyenértékűn tolmácsolta a szlovák irodalom e remekművét. Serdülő lányokhoz kevés könyvünk fordul, kevés író választja műve tárgyául a tizenhárom—tizenhat éves lányok életét, gondjait. Csupa szenvedés ez az élet, érzi az emberré érés éveiben a fiatal teremtés, hisz fokozott érzékenysége sokszorosan reagál minden külső hatásra, befolyására. Nagy szenvedés, Veľké trápenie címet adta leányregényének Helena Šmahe- lová. A könyv „Lányok, fiúk“ címmel nemrég jelent meg magyarul, Donovál Lili színvonalas fordításában. Maga a történet napjainkban gyakori s néhány szóban elmondható: a tizehároméves Jana szülei válófélben vannak, a lányka szenved a rideg, a szülői szeretetet nélkülöző családi házban. Még idegenebbnek érzi magát a gyermekotthonban, ahová kerül. De magányossága, magába zárkózottsága, min-
