Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - Veres János:: Fegyverek árnyékában
Alojz Klimo metszete A feketeruhás lány lelépett a fapados kocsi lépcsőjéről és megállt a sínek közt. Balkarján ballonkabátot, jobbjában kopott piros bőröndöt tartott. Hullámos haját hátul fényes dísz fogta össze. Mozdulatlanul állt s az állomás épületét nézte, mely ugyanolyan füstös volt, mint régen. Kevés leszálló volt, a hazafelé igyekvő bátyus asszonyok hamar felkapaszkodtak a vonatra. A forgalmista kijött az irodából és a vonat mellé sétált; árnyéka élesen kirajzolódott a világos kavicson. A lány arra ocsúdott, hogy a vonat megrándult és elindult a háta mögött. Lomhán gördült kifelé az állomásról, s a kalauz ügyesen felugrott az utolsó lépcsőre. Érezte, hogy szíve már nem ver olyan hevesen, csak a lába reszketett még mindig, s keze alatt nyirkos volt a bőrönd fogója. A peron csaknem üres volt, valahol a távolban gólya kelepelt. Körülnézett. A vonat éppen befordult a völgyhíd alatti kanyarba. A síneken túl, a domboldalban elterülő temetőben micisapkás ember öntözte a virágokat. Locsolóján olykor megcsillant a napsugár. — Már a dombtetőn is sírok vannak, Fegyverek árnyékában Veres János
