Irodalmi Szemle, 1960

1960/4 - Pavol Horov: Négy vers (Monoszlóy M. Dezső fordításai)

Pavol Horov: Magas nyári ég

(Részlet)

Ludak

Hogy mentünk az úton, ludnyáj gágogott, faluvég úszkált a tó tetején.

De az én lelkemben bájjá változott, mintha a mama jött volna elém.

Én tudom, hogy értem sokszor meghatott és könny is csillan szeme szögletén,

mert nem jövök, bár ludnyáj gágogott és ő várt rám a tornác küszöbén.

az ájtatos sáska szem, s miként kotlós rosszalón kotyog nektek, munkában elkopott, paradicsomból kizárt emberek,

ti édesen alszotok.

De mire felharsan a bűnbocsátó ének, időben felébredtek biztos a megszolgált ebedre.

Csak a mama sóhajt, csak a mama sóhajt, hogy istent káromlok, s nem jutok az égbe.

Ódon kálvinista vár, zsolozsma zeng, mondjátok anyámnak már, hadd tudja meg,

hogy nem vagyok oly hitvány, ahogy búsul,

dalomnak minden szirmán szeretet gyűl.

A jószándékú világ benne piheg, ríme gyermek, virág, madár, liget,

kő, levegő, rét, meder, föld, tenger, ég, és egyért énekel: az emberért.

A perc káprázatokkal átfonott, s az ember szívben dallá vál a fény.

De mennyit kell tűrni könnyet, bánatot és mennyi küzdés, csalódás, remény

míg megérti: hogy ludnyáj gágogott s faluvég úszkált a tó tetején, — a mama szívével írott költemény.

(Monoszlóy M. Dezső fordításai.)

Magas nyári ég, harangszó zendül.

Épp úgy mint máskor vasárnap délelőtt, a magasztos haranglábból angyalok szárnya lendül.

S mikor hármat kukorékol a századoktól tollfosztott kakas, a gyülekezet siet, hogy dicséretet hintsen, áldva légyen a vasárnap, s a kálvinista isten.

A templomban,

melynek süket falai között

gyerekkorodban rendszeresen

árnyékod őrködött,

asztmás orgona hangja nyög

zsolozsmásan és kenetesen,

s a prédikátor hangja mennydörög,

ajkán szigorú, tagolt beszéd,

hisz emlékszel rá még tavalyról,

az Írásból is ugyanaz a rész szívedbe( karomként belemarkol, akkor nem egy keresztényi lélek, hozzám mind oly közelállók, nem győzve már a fáradságot, tenyérbe rejtik homlokuk

s alusznak máris mélyen ...

S ámbár haragosan dörög a próféta intő szózata, s villámokat szór felétek