Irodalmi Szemle, 1960
1960/4 - Pavol Horov: Négy vers (Monoszlóy M. Dezső fordításai)
Pavol Horov versei Szabó Gyula metszete Új karácsonyi ének Zúgjatok karácsony harangjai! Régi ének zengj mint máskor! A költő szemében könnyek fénye s oly meghatott mint érzelmes asszony, megtörnek versének hangjai, midőn a betlehemi pásztor zord ezredéveket által lépve ily vallomást tesz messzehangzón: Én vagyok ama öreg Kubo, vagy más egyszerű fia a népnek, aki az istenes világban másokért szolgasorban tengett. A múlt árnyaira talán még emlékeztek, arcomra, mely eltemetett annyi ráncban, s ereinkből szüntelenül hulló patakjára a kiömlött vérnek. De mikor lázadni mertem, s a szebb jövőért bunkót ragadtam végre, poroszlókat küldtek nyakunkra, s vigiliánkat újra karmuk, mely szorított kegyetlen. koncokká tépte szét, és csont maradt a harcok bére. Ti elhunyt ezredévek, hegedűk síró hangjai, régi témákról zokogó
