Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - LÁTÓHATÁR - Karlludwig Opitz: Marsallbot a tarsolyban

Rögtön elküldtem annak az álcázott ügynöknőnek a pénzét. Amit önként kölcsön adtál nekem. Természetesen levontam belőle a kiadásaimat. Amit ételre és italra költöttem. A szégyenletes ismeretség ideje alatt. Ezzel megszabadultam e veszélyes kényszerhelyzetből. Indokolt bizalmad által. Amellyel nyugodtan továbbra is viseltethetsz irántam. Forrón szeretett kincsem! Te vagy a boldogságom. Te vagy a csillagom. Még a távolból is szeretlek. Már őrt is állhattam. Egy itteni magas állami hivatal épülete előtt. Előző este szép alkalmunk volt. Hogy résztvegyünk egy szabadtéri előadáson. Az ismertnevű szövetségi Leppich atya beszélt. Éles szavakkal ostorozta a katolikus hazaárulókat. Aztán megbélyegezte a pocakos szocialista álszenteskedőket. Bennünket, a Bundeswehr katonáit. Igazán nagyon tanulságos szavakkal világosított fel. Másnap különösen nagy odaadással tisztelegtem. A mérvadó politikusoknak. Akik ki- és bejártak. A kelet elleni kémelhárítás miatt. Nem szabad ebben a levélben megírnom a fontos épület nevét. De sokszor odajár a hadügyminiszter urunk is. Ha hívják. A svájci szövetségi követünk is. Tisztelegtem katonásan. Holzapfel úr ragyogó példaképem az előmenetelben. A mi szép szövetségi köztársaságunkban. Mint volt kefegyárosnak, valamikor neki is egészen alulról kellett elkezdenie. Mint nekem most. Azonkívül bemutattak a világ nyilvánosságának. Egy úr az újságtól lefényképezett. Őrségen. Éppen, amikor belépett a kapuba a német szövetségi szárított főzelék nagykereskedők elnöke. Én csak futó pillantást vetettem rá. Megnézheted a jól sikerült képet a Rheinische Merkúrban. Mindjárt az első oldalon. Forrón szeretett kincsem! Sose feledjük a szép órákat. Amikor a forró szívünk egymásra találtak és a vágyunk beteljesült. Amikor megtanítottál a szerelemre. Bár fölöt- tes parancsnokságom meglepetésszerűen el is választott tőled. Mégis örülhetsz neki. Hogy itt állok ilyen felelős helyen közös hazánkért. Nemsokára részt veszek egy nagy Takarodón. Már gyakoroljuk, hogyan kell levenni a sisakot imához. Forrón szeretett kincsem! Némán állok az őrségen. A kedvesemre gondolok. Vigyázok a szívemre. Ebben a szép városban. A Rajna partján. Forrón csókolom a vágyakozó szádat. A régi erőben üdvözöllek. A te Meckyd, páncélos tizedes, írjál. Ha eljössz meglátogatni. Hogy idejében szabadot kérjek.