Irodalmi Szemle, 1960

1960/3 - HÍD - Sas Andor: Széchenyi két levele

15 esztendő szerepelt, mint országgyűlési év.

1828-tól 1830-ig a városban ülésezett az Akadémia előkészítő bizottsága majd igazgatótanácsa, Széchenyi mindkettőnek munkálataiban résztvett.

1825-ben mint törvényhozó rekvirált lakást kap a Kórház utca 537-es számú házában. 1830-ban a Ventúr és Hosszú utcák által formált sarokházban az első emeleten béreltetett magának kvártélyt, 1832 decemberében a Kör- bel-féle házban van szállása, mely a Haltér és a Vödric szegletén áll ma is, s innen járt étkezni a Nap fogadóba, amely pár lépésnyire esett innen, a Hosszú utca 30 szám alá (a város felől a Zsinagóga előtti házba).

A Sétatéren gróf Endődy Károly házában olyan Iákása volt, hogy barátai mint társas körbe jártak oda.

Majd a Főtér ma is álló 3. számú házában Jeszenák Jánostól bérelt a második emeleten lakást, s ennek utcai ablakából szemmel tarthatta a tér túlsó oldalán, a Jezsiuta templommal szemben levő sarokházat, ahol szerelme, Zichy Károlyné élt, akire, 1825-től tizenegy évig várakozott, míg végül 1836-ban feleségül vehette.

A város környékét is kedvelte. Kilovagolt a Vaskútra, átúszta a Dunát.

Mikor 1840 novemberében Pozsonyból levelet kap, s ennek írója fölszólítja, hogy karolja fel a zavarokkal küzdő Pozsony-Nagyszom- bati Vaspálya Társaságot, német nyelven írt válaszában azt feleli, hogy idejével és energiájával takarékoskodnia kell, talán még inkább, mint a pénzével — quia nőm omnia possumus omnes — teszi hozzá. Ügy túl vagyok terhelve — írja — talán némelykor szeméttel, hogy még színaranyat sem volnék képes vállamra venni.

Szomorúnak tartaná, ha az első magyar- országi vasútvállalat összeomlanék, de őt körülményei lekötve tartják Pesten.

A levélben az 50. esztendő küszöbén álló férfi hangot ad bizonyos kiábrándultságnak. A vasúttársaságról úgy vélekedik, hogy hiányzik belőle „a közösség iránti érzék szent ihlete“, mert Széchenyi szerint pénz, pénz és ismét pénz az egyedüli jelszó.

Majd arra is céloz, hogy épp a társaság tagságának oldaláról éreztették , vele, nem kell az orrát mindenbe beleütni.

Széchenyi német nyelvű levelét Pestről keltezte 1840. november 25-ről. Pozsonyi címzettjének neve hiányzik róla, de sejthető, hogy az a vasúttársaság részvényese volt, aki a grófot pénzügyi támogatás nyújtására igyekezett hangolni, midőn azt írta, hogy a Széchenyi nevet nélkülözi a vállalat.

Ez a levél is megvan az evangélikus líceum kéziratgyűjteményében. A vállalkozó lendület hiánya, a kétségeskedő kritika hangja arra vall bennek, írója érzi, hogy az idő kezd elhaladni a magát ekkor már óvatos reformokra korlátozó ,.fontolva haladás“-nak a híve felett.

1 Gróf Széchenyi István Naplói. Kiadta Vi- szota Gyula. IV. kötet (1830 — 1836). Budapest 1934. LXXI. o.

2 Ugyanott 57. o.

3 Széchenyi István és Waldstein János keleti utazása 1830-ban. Kiadta Kálnoky Hugó. Szekfű Gyula előszavával. Budapest 1942. 110. o.

4 Gróf Széchenyi István levelei. I. kötet. Budapest 1889. 173. o.

5 Aixinger László: Széchenyi Pozsonyban. 1942.