Irodalmi Szemle, 1960

1960/1 - Moyzes Ilona: Katona-honvágy

Hullnak a levelek, az őszi levelek, dérúrfi csillogó pejlován felnevet.

Az öcsém kis legény, picike verebet rajzol az üvegre, melyet a pára lep.

Valahol, valahol messze szép Gömöröm, vaslovam, traktorom, nótáim, gyönyöröm.

Gömörben, Gömörben, barna föld alatt van a kenyérnek való, s kikéi majd aranyban.

Barna föld, barna föld, barna föld a jussom, áldott terméséből mindenkinek jusson!

Hullnak a levelek, az őszi levelek, tarka színek közé fekete gond pereg:

Jutok -e eszeibe hóviharos estén, hogyha szívszorongva állok kint a mezsgyén?

A te kis szívedben puha édes álom, gondolsz-e ekkor rám gyönyörű virágom?

Fekete utakon csillanó fegyverem, őszi levelek közt lángoló szerelem.

Hulló korom között fekete Osztraván tudod-e mit őrzök fekete szép leány?

Karcsú derekadat, bíborszín bőröved, hulló kacagásod, mely idáig követ.

Százszínben ragyogó, biztató gyöngysorod, kertedben orgonád, hófehér liljomod.

Lebegő viganód kínai selyemből, gondtalan vánkosod gömörszőtte lenből.

Házatok tetején azt a gólyafészket, melynek a lakói mindig visszatérnek.

Fekete hidakon, fekete éjszakán ugye nem felejted, kit őrzök szép leány?

Budmerice, 1960. február 5.