Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
alkalom arra, hogy felhánytorgassák egymás hibáit. Minden bajom csak arra szolgál, hogy borsót törjenek egymás orra alá, mert útjukba vagyok. Felesleges vagyok, csúnya fekete bárány vagyok.. . (Kis szünet.) BOKSAY (a lány haját simogatja): És most mi legyen veled? Nem állhatunk itt egész éjszaka a lépcsőházban. BORISKA: Az lesz, amit maga mond. BOKSAY: Gyere be hozzám! BORISKA: Mit fog rólam gondolni? BOKSAY: Béla mit gondolt rólad, amikor vele voltál.. . BORISKA: Nem igaz, nem voltam vele soha! Ő akarta ... Le akart teperni a ligetben, de én ellenkeztem ... kiszabadítottam magam ... és elszaladtam ... BOKSAY: Én nem foglak leteperni, Boriska. BORISKA: Tudom, maga jó ... Maga egészen más, mint a többi férfi. . . Maga kedves ... maga . .. (Nem fejezi be, mert csókban tapad össze a szájuk.) (A Fekete bárány első része itt befejeződik. Boriska a Boksay iránt érzett szerelmében megnemesedik, igazi nővé érik. Mikor teherbe esik a férfitől és az apja ezért Boksayt felelősségre akarja vonni, Boriska így kiált fel: Nem igaz, nem rontott meg. Nem akarom, hogy elmenjetek hozzá, nem akarom, hogy újra áldozatot hozzatok értem! Nem akarom, hogy megalázzatok! Boksayval közli, hogy apja parancsára másnap orvoshoz viszik.) 9. kép, 1. jelenet BORISKA: Olyan szép volt, olyan szép volt elképzelni, hogy gyermekem lesz. BOKSAY (sajnálja a lányt, kezébe veszi arcát, maga felé fordítja). Mit képzeltél? Hogy gyereket szülsz? Hiszen magad is gyerek vagy még!... BORISKA: A szenvedésre nem vagyok gyerek? A szórakozásra nem vagyok gyerek? Hogy meggyilkoljak magamban egy életet, ahhoz már elég felnőtt vagyok? BOKSAY: Butaságokat beszélsz! BORISKA: Lehet, hogy én nem értek hozzá, de szerintem a „felnőttség“ nem csak azt jelenti, hogy sok esztendő, sok tapasztalat egymás tetejébe rakódik. Felnőttnek lenni azt is jelenti, hogy egy részét az élet kegyetlenségének már magunk mögött hagytuk. BOKSAY: Honnan veszed ezeket a gondolatokat, Boriska? BORISKA: Mióta szeretlek, azóta mindig ilyenek jutnak eszembe. Mióta szeretlek, azóta mindennek más értelme van, mint azelőtt. Minden csekélység jelentőséget nyer! Azóta észreveszem, hogy a hulló hópihe nemcsak vizes és hideg, hanem sok apró csillagocska tapad egymáshoz... hogy a szálló felhő olyan formájú, mint egy madár . .. hogy a szerelem ... a szerelemről... sok minden eszembe jut, Iván ... ! (Boriska a műtéten szerencsésen átesik, de Boksay hívó levelére ismét .rohan és egy autó kerekei alá kerül. Mert vissza akarták tartani... mert be akarták zárni, mert nem engedték, hogy odarohanjon, ahol úgy vélte, szeretik. Temetése után a család még egyszer összejön... Lelkifurdalástól gyötrődve szemrehányást tesznek egymásnak a lány korai haláláért, ami elkerülhető lett volna. Az öreg Hrúz a darab utolsó jelenetében ki is mondja: ... mindig megkésve jut el agyunkba a bölcsesség ... mindig elkésve szívódik fel szívünkbe a jóság . .. pedig milyen kevés kellett volna hozzá, hogy boldoggá tegyük!)
