Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - Veres János: Kerti vendéglő - Veres János: Mindent te adtál
Kerti vendéglő Fekete fákra zene száll, a lámpa fehér fényt szitál, körötte szúnyog-raj ragyog: keringő kicsiny csillagok. A kövön forgó tánc lebeg, elámulnak a levelek, pincér fut kék ernyők alatt, gyapoton jár a pillanat. Kacajt terem a lombos nyár, sörhabtól kontyos a pohár, a könnyű szoknya pihelágy, mint bőr alatt a szekfű-vágy. Mesét szór húr és szakszofon, manó ugrál a kisdobon, nyelem a szép est hímporát, súlytalan forgás a világ. S nem zsibbad el a félelem, zord reg gél-íz leng a szívemen, tusázik vele feledés, mégis megpendül, mint a kés. Legyen e szépség végtelen! Ne kérje örvény, vak verem, ne tépje förgeteg szele, atompor sose lepje be. Az óhaj konok s gyönyörű, sóhajtja gyárfüst, gyönge fű: víg legyen minden nyárutó, ne verje gyilkos ágyúszó. Távozzon el a rettegés, ösztönben nyíló szenvedés. Légy kegyes hozzánk, holnapunk, hűséges féltőid vagyunk. Torpanjon meg a kerge fagy, minden élőnek enyhet adj, virágnak nedvet, meleget, embernek békét, kenyeret, költőnek tarka látomást, ne idézze az elmúlást, — ne legyen gyász-szín bolondja, - mely kedvesét is megfojtja, — szabadságnak adj hatalmat, csillogjon, mint a gyöngyharmat, csók ízén, tettek sikerén csillogjon, mint a tiszta fény. Mindent te adtál Aranylánc lettél szívemen, te akartad, hogy így legyen, Jóságod játszva verte szét óráim morzsoló-kövét. Ünneplő ruhám nem lelem, tüzes pénz villog szememen, lehajtom forró fejemet, lábamnál sárga levelek. S te nem szereztél mást velem, csak általad nyert életem, álmot, mely dér alatt vacog, csillagot vető bánatot. Bocsásd meg sok-sok bűnömet, az átvirrasztott éjeket, ezután hulló könnyeid, a szenvedés vad görcseit. Mély csönd lepi a kerteket, a fák közt hideg ég lebeg, de nézd, a kopár domb fölött a szél madárrá öltözött, az égalj csupa piros toll, a csoda-madár feldalol, világgá viszi híredet, égig emeli nevedet. Virág-hitű vagy, szertelen, a haragod is szerelem, az őszt tavasszá szenteled, termővé tetted földemet. Mindent te adtál: fényt, szelet, felhőket, holdas réteket, a foszló világ összeállt, legyőzted bennem a homályt. Veres János
