Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: A csekélységre is gondot kell fordítani
A csekélységre is gondot kell fordítani Lovicsek Bélának három művét olvastam el figyelemmel, a Haragosok című elbeszéléseit, a Csillagszemű asszony és az Ágnes című kisregényét. Mind a hármat jóleső érzéssel olvastam. Azt éreztem ki belőlük, hogy jó iskolán, Gárdonyi, Móra Ferenc stílusán nevelkedett elbeszélő tehetséggel ismerkedtem meg. Színes, eleven, sok helyen költői erejű a stílusa. És éppen az, hogy írásai szép fejlődést ígérők, indít arra, hogy rámutassak a bennük előforduló néhány olyan félrefogásra, amelyek zavaróan hatnak az olvasóra, úgy mintha a zenész a hangszerén „melléfogna“. Az írásművészet eszközét, anyanyelvűnket kell annyira becsülnünk és szeretnünk, hogy kifogástalanul használjuk és a nyelvi kifejezés legcsekélyebb részeire is gondot fordítsunk. Ez a mindenre kiterjedő gond és figyelem az, ami bizonyítja igaz, tevékeny szeretetün- ket iránta. A művek eszmei tartalmához, célzatához, szerkesztésük módjához stb. itt sajnos nem szólhatok hozzá, mindez nem tartozik a nyelvművelő rovatba. Lesz bizonyára bíráló, aki e tekintetben is kifejti róluk véleményét. Legfeltűnőbb volt számomra a szerző írásaiban az, hogy nem egyszer helytelen értelemben használ egyes szavakat, különösen igéket. Nehezen fogadható el pl. ebben a mondatban: „Szűköl a falu népe, sóvárog az eső után“ a szűköl ige, amely tulajdonképpen hangutánzó szó. A közriyelvben nem is jelent egyebet, mint egy különös állati hangot és így nagyon nehéz kitalálni, hogy mit is akar vele az író kifejezni (talán aggódást?). Más helyen a megy ige kapcsolatával olvasunk idegenszerűséget: „Jól megy neki és mégsem jól“. (Wie geht es Ihnen ? Es geht mir gut.) Tiszta németes kifejezésmód. Inkább azt kellett volna helyette írni: jó dolga van, vagy: jól megy a sora. Az ellenkezni igét is nem a szokott határozójával találjuk egy mondatban (ellenkezik valamivel), hanem így: nem ellenkezett a lányának. Nem helyeselhető a szóhasználat a következő mondatban sem: „Botlogva húzzák magukat haza a fáradságtól“. Itt a szórend se jó, az igék sem megfelelők. A botol, botlik igének megszokott gyakorító alakja botladozik vagy botorkál, a botlog talán tájnyelvi, de nincs szükség bevezetésére: helyes szórenddel talán így lehetne ezt a mondatot írni: A fáradtságtól botladozva vánszorognak hazafelé. Más helytelen igehasználat ez: „A laposan hátradülő homlok mögött nagy, éles elme domborodik.“ Az elme domborodását igen nehéz elképzelni. Jobb lett volna talán így: A laposan hátradülő homlok nagy, éles elmét takar. Nem sikerült kifejezés ez sem: „Akarva, nem akarva a harc íze cseppen az emberek leikébe. A harc íze, amely szétfolyik, hatalmas folyammá dagad, amely képes mindent elsöpörni." Mindezt a becseppent íznek tulajdonítani nem lehet. Helyesebb lett volna harci lázról szólni ilyenformán: Az emberek lelkét harci láz fogja el és e láz hatalmas, mindent elsöprő erővé duzzad bennük. — Máshol ezt olvassuk: „Könnyek gurognak a szeméből"; a gurog is feleslegesen használt talán nyelvjárási szó a gördül, görög helyett. Annyival kevésbé megfelelő, mert a mélyhangú változata egy szónak a cselekvés erősebb fokát fejezheti ki, amire itt nem volt szükség. — A nyelvjárási kifejezések használatában is vannak kifogásolható esetek. Ilyenek pl. a következők: „Felesége a konyhában siirgelít" helyénvalóbb lett volna itt a köznyelvi sürgölődik vagy sürög-forog. — Más: „Barna belepipál“. Szinte hajlandó az ember megkérdezni: mibe? Miért ne lehetne a megszokott pipára gyújt, rágyújt, pipázni kezd kifejezéseket használni? Más: „Kegyetlen hideg tél jármolta a szegény embert“. A jármolta ige sem ismeretes a köznyelvben. Egyszerűbb lett volna helyette nyomorgatta vagy nyomasztotta. Más: „Nem mondtam én semmi rosszat, — felelt Karcsi kissé megjuhászkodva“, helyesen: egy kissé megjuhászodva. Tudvalevőleg a juhászodás- nak semmi köze a juh és a juhász szókhoz, hanem régi joh, jonh szavunkból származik, amely belső testrészeket jelent. Más: „Gallérja mögé tudta a jóízű borsózott borocskát.“ Itt sem a tudta ige, sem a borsózott igenév nincsen helyén. Más: „A szája szögletébe vésődő mély barázda komoly kifejezést ölt arcának". A barázda nem ölt ez esetben semmit, hanem igenis az arc. Tehát helyesen valahogy így kellene írni: Ezzel a mély barázdával arca komor kifejezést öltött. Ugyanilyen hibás igehasználat ez is: „Még ha bukfencet is dobál bennem a kíváncsiság". Bukfencet nem lehet dobálni, legfeljebb vetni. Helyesen tehát jobb lenne így: Még ha bukfencet vet is bennem a kíváncsiság. Más NYELVMŰVELÉS
