Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - NYELVMŰVELÉS - Mayer Imre: A csekélységre is gondot kell fordítani

ilyen: „A mennyezetet szegeli szemével". Szemünkkel nem lehet szegelni. A helyes kifejezés: A mennyezetre szegzi szemét vagy tekintetét. — I^edvenc szava a szerzőnek a sokasodik ige, es nem egyszer szükségtelenül használja. Ilyenek pl.: „Eget rengető gyűlölet sokasodott Gál Andrásban.“ Helyesebben: gyü- lemlett föl benne vagy töltötte őt el. — „Véleménye, mondanivalója hétről hétre sokasodott benne." Véleményre nem lehet azt mondani, hogy sokasodik és a mondanivalóra sem nagyon találó ez az ige. Erre is jobb lenne azt mondani: egyre inkább felgyűlt benne a mondanivaló, egyre szaporodott a mondanivalója, egyre több véleménye alakult ki, egyre több lett a mondanivalója stb. Hibás ige- kötőhasználat ez: „Veletek is kivagyok a vízből" — helyesen: kinn vagyok. Más: „Földre szegzett fejjel húzza a lépést hazafelé". A fejet nem lehet a földre szegezni, legfeljebb a szemet. Azt azonban lehet mondani, hogy „földre szegett fejjel", mert az ember leszegheti fejét (lehajtja), de le nem szegezheti. Más: „Négy-öt decinyi kristályos ital láncosodik benne" (üvegben). Nem érthető kifejezés sem a kristályos, sem a láncosodik. Gondolom, azt akarta tán mondani ezzel az író: négy-öt deci kristályosán csillogó ital van benne. Más: „Tovább döngöli szemével a földet." Ezt is nehéz elképzelni. Feleslegesek az ilyen erőltetett átvitelek. Azt is feleslegesnek érzem, hogy: „Odakint mérgesen dörmög a koromsötét éjszaka.“ Eltévesztett kép. Más: „Az utóbbi időben furcsán kezdel viselkedni." Helyesen: kezdesz. Más: „Ihatsz, amennyi csak befér." Hova? Helyesen: Ihatsz, amennyi csak belédfér. Nem szerencsés képes kifejezés ez sem: „Zöld lomb vattázta a hegyoldalakat"; a vatta fehér színe nem talál a lombokhoz. Talán így lehetett volna: zöld lomb borította a hegyoldalakat. — Más: „Ilyen csacsiságokkal jősz." Helyesebben a németességet elkerülve: ilyen csacsiságokkal állsz elé. — Más: „Akkor úgy éreztem, hogy menni fog (az írás munkája); ha soha nem is, de most az egyszer menni

kell." Helyesen: mennie kell. — Más: „Érthetetlen jókedv markolászott egész úton." Ami markolássza az embert, az nem kellemes. Helyesebb lett volna így: jókedv csiklandozott. — Nem helyes az igekötő használata a következő részben: „És beindult a nagy gépezet tegnap, tegnapelőtt, egy évvel ezelőtt és be fog indulni holnap, öt év múlva a tudásért, az értelem csiszolásáért." Beindulni csak valahova lehet, a gép megindul.

— Más: „A lány nem volt beképzelt"; ezt a szót nem szeretjük, a német eingebildet tükörszava; van helyébe jó magyar szavunk több is: önhitt, elbizakodott, öntelt stb. — Erre a meghívásra: „Nagyon boldoggá tenné a barátnőmet, ha eljönne a lakodalomba", ezt a választ adatja az író: „Jól néznék ki." Ez idegenszerű és semmitmondó. Talán ez lehetett volna a válasz: No, ez egy kissé furcsa volna. — Más: „Megszorítottam a kezét. Visz- szaszorított." Ez így kétértelmű. Talán jobb lett volna így: viszonozta. Más: „A Hajnóciak szép szál emberek voltak mindig." Helyesen: a Hajnóciak mind szép szál emberek voltak.

— Más: „Eredetiből olvastam Puskint." Helyesen: eredetiben. — Nem kívánatos, mert feleslegesen használt tájszavak a művekben: „egy-két gebrével behajtani a csingerból", Hajnóci „leeresztője", kimegyünk a „hajlokhoz“, „hambitos ház", „hambitlejáró", „igaz- kő". — Az egy határozatlan névelőt néhányszor elhagyja írónk ott, ahol helye volna: „Ismét (egy) kis szünetet tartott“, „(egy) Kicsit panaszkodtunk, (egy) kicsit kacagtunk." — Erőltetett ellentét: „A szerelemtől a hideg jeges tél átmelegszik, a meleg forró nyár áthidegszik". Helytelen szóláshasználat ez: „Igaz egy kicsit beleizzad a fuvaros, de se baj, több is veszett MohácsnáV’. Ez nem talál ide, mert ugye megéri az izzasztó fáradságot a lopott lucerna (azt visz Fodor), tehát itt nem veszett semmi, legfeljebb a tisztesség. Kissé furcsa szóláshasználat ez is: „Egyik sátor alatt olyan vad otellót mértek, hogy a vonatot is megállította volna."

Mayer Imre