Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - FIGYELŐ - Tőzsér Árpád: Anna Seghers: Út az éjszakából

igazán emberi méltósága tudatára.“ A nyomában felcsapó olvasói komolytalanságot egyrészt az okozza, hogy nehezen tudjuk elképzelni a „tudatra ébredés“ folyamatát egyetlen ütés hatására, egyetlen pillanat alatt. Másrészt a döntő pillanatokban (mint kínzás közben pl.) a gondolat („tudatra ébredés“) is csak életérzés. A félig agyonvertet erkölcsi tétel fogalmazására bírni — írói erőszak, ami hitetlenséggel, paródiábafúltsággal bosszulja meg magát.

Egyébként a balladikus hangulat talán az egyedüli „fényűzés“ a regény művészi megoldásaiban. Képekben fukar, érzésekben, indulatokban puritán elbeszélési mód a Seghers- stílus. A könyvben indulatot, szenvedélyt, többnyire csak negatív előjellel s a terroristák gyűlölettől állativá torzult arcán, vagy

esetleg Bordoniné, a forradalmároktól kényelmét, családja ideiglenes jólétét féltő s férje jövőjéért remegő proletár anya szemében találunk. A kommunisták, munkások, parasztok — a megszállottak konokságával, az elrendelés nyugalmával cselekszenek. Közöttük még a szerelem is olyan dísztelen, lényegre szorított viszony (pl. Janek és Anka szerelme, vagy Bordoni és Bordoniné kimondatlan, csak tényekben élő, de mégis jelenlévő darabos vonzódása, hogy az olvasó beleborzong. De a dísztelenség, a puritánság a proletárforradalom realitása. Próféták, megszállottak, végső kétségbeesésbe kergetettek jönnek hoszú sorokban. Nem illene hozzájuk a szerelmi pompa s krónikájukhoz a formai csillogás.

Tőzsér Árpád