Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - FIGYELŐ - Gyüre Lajos: Jurán Vidor: Vadászkrónika - Tanya Pál: Merész történelmi körkép

mos előítélete korlátozta, aminek következtében a viharos politikai és forradalmi változásokat követő években súlyos politikai tévedéseket követett el. Kedvezőtlen hatással volt Tolsztoj irodalmi környezete is, amely ellenségesen állott szemben az Októberi forradalommal. Alekszej Tolsztojt kétségek gyötrik, egyoldalú műveltsége következtében nem látta a jövő távlatait, mint a tájékozatlan beteg, aki rémülten tiltakozik a fájdalmas, de egészséget hozó műtét inzultusa ellen, ő sem tudott egyebet tenni, mint tiltakozni,

1918 szeptemberében szinte meneküléssze- rűen Odesszába utazott és onnan külföldre, Párizsba emigrált.

Franciaországi évei alatt Tolsztoj sokat töprengett Oroszország történelmi sorsáról, a forradalom lényegéről. Az igazság megérzése fokozatosan arra kényszerítette, hogy egyre mélyebbre hatoljon be a nagy történelmi fordulat értelmébe. Ennek a hosszas töprengésnek az eredménye a „Nővérek“ című regénye, amely később „Golgotha“ címen trilógiává szélesült. Tolsztoj párizsi tartózkodása idején nem tudott megbarátkozni a reménytelenség bölcseletével. Kínzó honvágy hatja át legtöbb, idegenben írt művét. Elég lelkierőt talált magában ahhoz, hogy nyíltan és kíméletlenül elmondja magáról: „Típusa vagyok az orosz emigránsnak, vagyis az olyan embernek, aki megjárta a kálvária minden gyászos útját. A fehérek és a vörösök hatalmas harcának korszakában a fehérek oldalán voltam“.

A lelki válság mindinkább elhatalmasodik rajta. 1921 őszén Tolsztoj Párizsból Berlinbe utazik és az emigráns orosz burzsoáziának ahhoz a szárnyához csatlakozik, amely közeledést keres az új szovjet valóság felé. Tolsztoj szavai szerint ez volt a kezdete szakításának az emigrációban élő írókkal: „Volt barátaim gyászt öltöttek értem“.

1922 tavaszán a Szovjetunióból Berlinbe érkezett Makszim Gorkij. A két író között baráti viszony fejlődött ki. Gorkij hatása óriási szerepet játszott Alekszej Tolsztoj politikai nézeteinek fejlődésében. A fehér emigráció átkaira feleletül Tolsztoj közzéteszi „Levél N. V. Csajkovszkijhoz“ című írását. Csajkovszkij a külföldi fehér emigráció egyik vezetője volt és ő képviselte az „Emigráns írók segélyezésének végrehajtó-irodáját“. A nyílt levéllel Tolsztoj visszavonhatatlanul felégette maga mögött a hidat, amely az emigrációval összekötötte. Önéletrajzában erről így ír: „A „Levél Csajkovszkijhoz“ volt az útlevelem. Ezt az írásomat a hazaszeretet diktálta és az a vágy, hogy erőimet a hazának és a haza építésének szenteljem“.

Tolsztoj abban az időszakban tért vissza hazájába, amikor az ország újjáépítette a népgazdaságot. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megteremtése után egy évvel érkezett Moszkvába. Látta, milyen sikereket ért el a fiatal szovjet állam, amely az emberek millióinak energiáját egyesítette és a nagy cél elérésére, a szabad szocialista élet felépítésére irányította. A húszas évek második felében írt művei arról tanúskodnak, hogy szerzőjük fenntartás nélkül az .új forradalmi világ oldalára állt. A Szovjetunióba való visszatérése óta művei tartalmát a tőkés társadalom leleplezése, valamint az a törekvése szabta meg, hogy helyesen lássa meg és juttassa kifejezésre az új valóságot.

A „Golgotha“ című trilógia a szovjet irodalomnak egyik legnagyobb és legnépszerűbb alkotása. Tartalma: Oroszország ábrázolása két korszak határán, ábrázolása azoknak a döntő változásoknak, amelyek az emberek lelkivilágában a forradalom hatására végbementek. A trilógia több mint húsz évig íródott.

De több, mint húsz éven át foglalkoztatta Tolsztojt az „Első Péter“ témája is. Az „Első Péter“ megírásának története tanúsítja, hogy Tolsztoj milyen állhatatosan igyekezett eljutni a történelem tudományos megértéséhez. így vall erről: „Az Első Péter megírását már régen tervbe vettem, ^már a februári forradalom első napjaiban. Ismertem minden foltot ujjasán, s Péter mégis talányként meredt felém a történelem ködéből. Regényem megírásának kezdete egybeesik az ötéves terv megvalósításának kezdetével. A „Péter“-rel való foglalkozás mindenekelőtt — behatolás a történelembe, a marxista módon felfogott jelenkoron keresztül. Mindenekelőtt — saját művészi világfelfogásom átdolgozása. S ennek eredményeként kezdtem érintetlen kincseket napfényre hozni a történelem mélyéről.“

1930-ban készült el az Első Péter első kötete, a második négy évre rá, 1934-ben. Tolsztoj elgondolása szerint a két kötet bevezetésül szolgál a regény harmadik kötetéhez, amely a Narva elfoglalásától Péter uralkodói tevékenységének csúcspontjáig — a poltavai ütközetig — történt eseményeket öleli fel.

Belinszkij, a kiváló orosz irodalmár írja egyhelyütt: „Soha nem volt olyan komoly jellege az orosz történelem tanulmányozásának, mint az utóbbi időben. Faggatjuk és kikérdezzük a múltat, magyarázza meg jelenünket, s adjon valami intést jövőnket illetően“. Alekszej Tolsztoj is ehhez tartotta magát. Művének központi gondolata az orosz nép hatalmának, teremtő szellemének eszméje, törhetetlensége. A regény a nemzet egyik legnagyobb hősét mutatja be, kinek minden gondolata és teljes akarata arra összpontosult, hogy átalakítsa az elmaradt Oroszországot.