Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - FIGYELŐ - Gyüre Lajos: Jurán Vidor: Vadászkrónika - Tanya Pál: Merész történelmi körkép

Az ország átfogó képe tárul szemünk elé a regény bevezető fejezeteiben. A 17. századvégi orosz élet légköre vesz körül bennünket. A Brovkin parasztcsalád mindennapi életének ábrázolásával kezdődik a mű. Megismerkedünk a főhősökkel, akiknek a továbbiakban egyidejűleg kell élniük és tevékenykedniük Péterrel. Alekszej Tolsztoj szinpompás képet fest Oroszországról — a császári, illetve cári palotától kezdve a végeláthatatlan erdők sűrűjében megbúvó, hitvány kis parasztkunyhóig. Parasztok, kubikusok, sztrelecek, egyházi sza- kadárok, bojárok, udvaroncok, katonák és nemesek — sokarcú, színes tömeg ez, amely felelevenedik az olvasó lelki szemei előtt. Az udvar és a bojárok cselszövései Szófia cári hercegnő idején megrendítették a birodalmat. „A beláthatatlan, messze földeken, a szétszórt kerületek százaiban és magában Moszkvában mindenütt jogtalanság, rabszolgasors. Moszkvában egyszerre két cár is volt: Iván és Péter, kettejük fölött pedig ott volt Szófia cári hercegnő, a régens. A régi bojárok helyére újakat hoztak — nesze neked. Unalom. Az idő megállt. Mit sem várhatsz. A Vörös téren, az emlékezetes sztrelec oszlop mellett alabárdos őr állt egy ideig, majd eltűnt valamerre“. íme a regény néhány mondata, mutatóba.

Vagy más példa: Ünnepélyes mise az Uszpenszkij-székesegyházban. Szófia és Iván mellett ott áll Péter. A bojárok ajkbiggyesztve néznek rá: „Esetlen kamasz, még állni sem tud rendesen, tityeg-totyog, akár a lúd, csám- pás, a nyakát sem úgy tartja, mint más... Szófia, hogy magasabb legyen, kis zsámolyon áll. Arca nyugodt, kezét összefogja keblén ... mintha maga a kazáni szűz Mária állna a sátor alatt...“

1918-ban Lenin ezt írta: „Péter siettette, hogy a barbár Oroszország átvegye a nyugati kultúrát, nem torpanva vissza barbár eszközök alkalmazásától a barbárság ellen vívott harcában“. Alekszej Tolsztoj az igazságnak megfelelően tárja fel, hogyan erősítette meg Péter az orosz államot és a valóságnak megfelelően tárja fel barbár eszközökkel vívott küzdelmét a barbársággal. Enélkül az író nem tudná ábrázolni Oroszország e korszakának társadalmi viszonyaiban megnyilatkozó ellentmondásokat. Kegyetlen harcban, mélységes osztályellentétekben megy végbe a történelem mozgása, a réginek és az újnak a küzdelme.

Az összeesküvések véres tűzvésze világítja meg az első és második kötet általában sötét hátterét. Fülledt a levegő a bojárok házainak alacsony boltívei alatt. Az ország válaszúton áll. Áldozatok árán kell „ablakot vágni“ Európa felé. A harmadik kötet Oroszország győzelmeinek képe. Még bömbölnek a balti tenger melléki viharok, de azokkal biztosan elbánnak az orosz emberek.

Tolsztoj monumentális művészi munkája befejezetlen maradt, de a kilencszáz oldalas regény nem torzó. Az ihletett író mindig a lényegre tapint, az összefüggéseket látja és láttatja: „Az alkotás teljes szabadságát s a tematika tágasságát, a témák egy élet által ki nem meríthető gazdagságát, — mindezt csak most ismerem fel, amikor már sajátom a történelem marxista megismerése, amikor az Októberi Forradalom tapasztalatán keresztülment nagy tanítás céltudatossá tesz és módszerrel lát el az élet könyvének olvasásához. A történelmen a törvényszerűség tartógerince húzódik végig, az ember gazda lesz, a jelen és jövő történetének megszervezője és teremtője.“

Mindennek a lényegbevágóan fontos elméleti felismerésnek az író Alekszej Tolsztoj regényének szövegében természetesen nyoma nincs, ez a felismerés maga a lényeg, a mondanivaló; a megformálás művészi szintű és kizáróan művészi eszközökkel történik, mert a művészet csak az érzelmek útján hat, csak úgy kerülheti el a tételes oktatás zátonyát. Alekszej Tolsztoj merész történelmi körképe éppen azért merész, mert a realista művész teljes elméleti fegyverzetével figyelmét a nép életére összpontosítva látja meg a kedvezőtlen valóságot, az igazat, a történelem mozgatóerőit, az emberek szenvedését, szenvedélyét.

Egyes kritikusok a regény első kötetét megrótták krónikaszerűsége miatt. A megrovás igaztalan, helyesebb azt mondani, hogy a szerző még kereste az utat a mű tökéletesebb felépítéséhez. Romain Rolland Tolsztojhoz írt levelében a művész rokonlelkével tapintott rá a lényegre: „Bámulatba ejt ereje a határtalan gazdagság, amely egyszerűen magától értetődőnek látszik. Engem különösen az lep meg ebben az izmos, igaz művészetben, ahogy ön szereplő személyeit szinte beleépíti a környezetbe. Elválaszthatatlanul részei a levegőnek, a földnek, a fénynek, ami körülveszi és táplálja őket“.

Még néhány szót az „Első Péter“ magyar fordításáról. A hatalmas mű Németh Lászlónak, a „Galilei“ c. dráma és számos jelentős regény szerzőjének értő, az alkotó művész érzékenységével reagáló, mesterien tömör, kifejező, szinte bizánci színekben tündöklő tolmácsolásában immár harmadik kiadásban, huszonnyolcezer példányban került a közönség kezébe. Tekervényesek az élet útjai. A grófból lett szovjet Író hatalamas regényét a magyar olvasó úgy fogadja, mint a sodró, lüktető, feltartózhatatlan élet egy darabját.

Tanya Pál