Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
BORISKA: Lehet. Nem tudom. Vasárnaponként elmegy a templomba, de oda is ritkán, mert süket. KOTLÄRNÉ: Persze, persze ... BORISKA: Különben is az én nagymamám református ... KOTLÄRNÉ: Aha! Kálomista! Akkor már értem! Akkor mindent értek! (Kis szünet.) Pedig nem lesz rend, amíg az emberek vissza nem térnek hozzá. (A keresztre mutat) .. . Ő hitt! Annám hitt...! Amíg apád meg nem bolon- dította. (Nagyot sóhajt.) Miért nem mégy aludni? (A kis szobára mutat.) — Oda! Ott zúg a lift! Zavar, nem tudok elaludni. Hozd ki a párnám! BORISKA: Itt az enyém! KOTLÄRNÉ: Ne beszélj annyit. Hozzad ki a párnám! BORISKA (be a kabinetbe.) KOTLÄRNÉ (keresztet vet a falra vetülő árnyék előtt és imára kulcsolja kezét.) BORISKA (visszatér egy tömött kékcsíkos vánkossal.) KOTLÄRNÉ (elveszi tőle): Érzed?... Milyen jó földszagú ... csíkos... otthoni. (Az otománra teszi és az odakészített fehér párnát átadja Boriskának.): Vidd ezt, vidd magadnak! Szép hófehér patyolatot húzott fel néked az én Annám. Jó asszony, csak ki kell ismerni. (Idegesen.) Na miért nem mégy? BORISKA: Mit szólnak majd apámék? KOTLÄRNÉ: Mit szólnának? Odabent zúg a lift! A cséplőgép is zúgott... mondta Anna ... Az más ... az szép ... a búza áldás ... a búza élet... azt szeretem! ... A lift az lift! Ki nem állhatom. Na, eredj! (Boriska bement. És amíg a fanatikus öregasszony az ablakráma vetülő árnyéka előtt ájta- toskodott, a lány kimászott az ablakon és hazaszökött az anyjához. Margit azonban nem volt otthon, mert nem gondolta, hogy a lány ilyen hirtelen visszatér. A süket nagymama aludt, Boriskának nem volt lakáskulcsa. Egy ideig zörgött, kopogtatott, de a szomszédok felháborodva tiltakoztak az éjszakai csendzavarás ellen, a lányka tehát leült bőröndjére, cigarettára gyújtott és várakozott. Így találta őt tizenegy óra tájban a szomszéd lakást bérlő Boksay. A színész. Eleinte ártatlan beszélgetés kezdődik közöttük, de mivel a Boksay felesége nincs odahaza, — anyjához utazott a gyerekekkel, — Boksay kihasználja a helyzetet.) 6. kép, 4. jelenet BOKSAY (megjelenik lakása ajtajában. Selyem háziköpenyben van, kezében ital és poharakat hoz. A lépcsőházi kapcsolóhoz megy és felgyújtja a villanyt): Ez felmelegíti! No, ne féljen! Nem történik semmi baja tőle. Konyak, francia ... szereti? BORISKA: Még sohasem ittam. BOKSAY: Most majd megkóstolja. (Teli poharat nyújt a lánynak.) BORISKA (átveszi, koccintanak, felhajtják.) BOKSAY (újra tölt): Még egyet... BORISKA: Nem, nem, köszönöm. BOKSAY: Csak nem fél egy pohárka konyaktól? BORISKA: Ez már nem egy, ez már kettő... (A lépcsőházi fény kialszik.) BOKSAY: Nem szokott inni? (Űjra megnyomja a kapcsolót.) BORISKA: Konyakot nem. Inkább rumot...
