Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
BOKSAY: Az se rossz. Helyes kislány maga. Már a múltkor megállapítottam, amikor a lépcsőházban találkoztunk. (Ojra átad egy teli poharat.) De maga rám se nézett... Emlékszik ? BORISKA (átveszi az italt, koccintanak, isznak): Én arra emlékszem, hogy maga nem vett engem észre ... BOKSAY: Lehetetlen! BORISKA: A feleségével ment. BOKSAY: Akkor lehetséges. Energikus asszony, nem szeretek vele vitatkozni. BORISKA: A feleségének biztosan rossz tapasztalatai vannak. BOKSAY: Feltételez rólam ilyesmit, Boriska? (Üjra tölt. A lépcsőházi fény kialszik). Kérem, nyissa ki az ajtót, ez a fene villany minden percben kialszik, a fele italt a földre loccsantom ... BORISKA (a Boksay lakásához megy és kitárja az ajtót. Fény önti el őket. Boriska az ajtónak támaszkodik): Nem iszom többet, ne töltsön. BOKSAY (utána viszi az italt): Tudja, hogy bizonyos mértékben hízelgő a rólam alkotott véleménye ... BORISKA (átveszi a teli poharat): Pedig nem is akartam hízelegni. (Isznak.) BOKSAY: Figyelmeztetem, semmi értelme nincs, hogy itt töltse az éjszakát. Legjobb lenne kitűzni az ajtóra egy cédulát anyukának, hogy bent van nálam. BORISKA: Még csak az kéne. BOKSAY: Hát akkor ne tűzzük ki a cédulát és úgy jöjjön. BORISKA: Szép véleménnyel van rólam. BOKSAY: Tulajdonképpen semilyen véleményem nincsen magáról. Csak segíteni akarok. Mégsem feküdhetek le azzal a tudattal, hogy egy szép fiatal lány didereg a lépcsőházban. BORISKA: Hát ha igazán olyan nagyon sajnál, akkor telefonáljon anyámnak ... BOKSAY: No végre valami okos! (Az előszobába megy a telefonkészülékhez.) Milyen számot hívjak? BORISKA: Kétszázhuszonöthetvenhat. BOKSAY (felemeli a kagylót): Töltsön! Közben iszunk egy pohárkával. Hogy hívják anyukát? BORISKA (tölt): Hrúz, Hrúz Margit. BOKSAY (jobbjával a telefonkagylót tartja, baljával a poharat emeli): Ezt a poharat a Hrúz Margit egészségére ürítjük! BORISKA (nevet): Hrúz Margit sokkal egészségesebb lenne, ha nem ürítenénk annyi poharat az egészségére. BOKSAY: Helyes kislány maga... vagy ezt már mondtam? Aha, megvan... (Tárcsázik) Szerencsére ilyenkor éjszaka elég hamar van vonal. (A telefon- készülékbe) Hrúz Margit elvtársnőt kérem . . . * * * (Boriska anyját a munkahelyén nem találták. Azt az információt adták, hogy szabadnapos. Akkor a kávéházat hívták telefonon, ahol néha kisegít a ruhatárban.) BOKSAY (a telefonba): Jó, tessék megnézni, várhatok. (Boriskához.) Még sohasem gondoltál arra, hogy színpadra lépj ? Csodálatos kis Júlia lennél, kicsi kis romlott Júliácska. BORISKA (már .kapatos): Próbáljam meg! Ügyis kicsapnak az iskolából.
