Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
HRÜZ: És én? Azt hiszed, nekem könnyű... azok után, ami történt?! Idevettelek. KOTLÄRNÉ: Egy idegen asszony lányát...! HRÜZ: Legalább olyan helyen mulattál volna, ahol nem ismernek. Éppen tegnap kérdezte az igazgatóm. Magáé az a kislány Hrúz elvtárs, akit részegen bevittek a mentők?... A lánya orvosnő ott, ahol feküdtél!... Kellemes nekem ilyesmire válaszolni? Nekem? Aki mindig józan életet éltem? KOTLÄRNÉ: Hajaj! Szép kis világ, mondhatom. Gyönyörű világ! HRÜZ: Mit akar a világtól? A világgal nincs hiba, csak vele! BORISKA: Még haza mehetek. Anyám visszafogad. KOTLÄRNÉ: Hogyne! Hogy ezután fűnek-fának mesélje, hogy a mostohád kikergetett. Hogy apád házában nincs helyed. NATASA (jön): Adjanak anyukának vizes ruhát a fejére. És azt üzeni, legyenek végre csendben. (El.) KOTLÄRNÉ: Tudtam én! Most majd egész éjszaka szenved szegényke (Indul Natasa után.) HRÜZ: Hagyja, majd én. Mutassa meg Boriskának, hová feküdjön. (Péterhez.) Te pedig fejezd be az evést és indulj tanulni. (El.) KOTLÄRNÉ: Látod, milyen áldott apád van? Még a hitvese kínlódása közben is tied első gondolata. Bizony, meg sem érdemied ezt a nagy szeretetet, amivel ebben a házban körülvesznek. Én mondom. Jól tennéd, ha gondolnál minderre, amikor eluralkodik telkeden a gonosz. Ott a díványon a megvetett fekvőhelyed. Mig engem, szülőanyjukat odafektetnek a kamrába, mint egy szolgálót! * * * (Ám Kotlámé panasza nem jogos. Amit ö kamrának nevez, az a konyha mellett levő szép, tiszta kis szoba. Kabinet. Anna azért nem fekteti oda Boriskát, mert fél, hogy a folyosóra nyíló ablakon keresztül hazaszökik. S az alábbiakból ered Kotlámé keserve.) 5. kép, 1. jelenet KOTLÄRNÉ (éjszakai öltözetben kijön a kabinetből): Még nem alszol? BORISKA: Nem. KOTLÄRNÉ: Miért nem fekszel le? BORISKA: Csak ... KOTLÄRNÉ: Kár a villanyért: BORISKA (dühösen a kapcsolóhoz megy és eloltja a villanyt. A konyha elsötétedett, csak a kabinet nyitott ajtóján szűrődik ki gyengén az éjjeli lámpa fénye, és a balkónajtón keresztül világít a konyhába a holdfényes téli éjszaka. Ebből az a különös helyzet alakul, hogy a balkonajtó keresztfája keresztet vetít a divány felett a falra.) KOTLÄRNÉ (úgy látszik erre várt, mert arcát átszellemülve az árnyék felé fordítja és lassan közeledik hozzá... De észreveszi az ánuiló Boriskát; kellemetlen neki a lány tekintete, ezért magyarázólag a falra mutat): A házban ez az egyetlen kereszt! Ők is eltávolodtak az istentől. (Újra tesz pár lépést az árnyék felé, legszívesebben letérdepelne előtte, de zavarja a lány jelenléte.) A te nagyanyád szokott imádkozni?
