Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
PÉTER: Szervusz Boris! Mutasd magad! Jé, hiszen nem is veres az orrod! HRÜZ: Megpofozlak! NATASA: Anyu, mit jelent az, ha valakinek veres az orra? ANNA: Hogy iszik! BORISKA (felugrik, kanala csörömpölve esik tányérjára, gyűlölettel néz a jelenlevőkre.) HRÜZ: Ne, ne csináljatok cirkuszt! ANNA: Beh érzékeny! Tréfálkozni sem lehet vele! HRÜZ (Boriskához): Az a baj, hogy eddig ritkán jártál hozzánk. Anyád elidegenített tőlünk. Ne sírj, no! Hiszen látod, jó vagyok hozzád. Azért, ami történt, meg se vertelek.. . újjal nem érintettelek. Pedig elég nagy szégyent hoztál reám. Már a káderes is tudja! No, mért pityeregsz... mondd ki végre! BORISKA (nem tud többet mondani, csak annyit): Anyámék mindig Boriskának szólítottak... HRÜZ: Ennyi az egész? Ezen segíthetünk. (Visszavezeti a lányt az asztalhoz) Ülj le szépen és egyél! No, Boriska (ö is visszaül előbbi helyére). Vacsora után segítesz nagymamának elmosogatni az edényt. KOTLÄRNÉ: Nekem nem! Nem bírom, ha valaki beletúrkál a munkámba. HRÜZ: Akkor majd bekapcsoljuk a televízort. ANNA: Mozijegyünk van. Elmegyünk. HRÜZ: Remek! Boris is velünk jön... ANNA: Csak két jegyet vettem. De ha akarja, elmehetnek kettesben. Én majd itthon maradok. Ügy is való. Apa menjen a lányával... HRÜZ: Az hiányzik, hogy te is rázendíts. ANNA: Ne félj! Tudom, hogy ebben a házban ezután hallgass a nevem. HRÜZ: Még egy szót szólsz, veszem a kabátom és megyek. ANNA: Hogy majd téged is részegen vigyenek a kórházba. HRÜZ (felordít): Rádborítom az asztalt! ANNA: Na nézd. Maholnap meg is ver (Felsír). Tudtam, hogy a szerencsétlenség költözött ma a házamba. (Hisztérikus zokogással kiszalad). (Kis ideig csend. Senki sem szól. Hrúz idegesen megtörli a száját: Csak Péter vigyorog és kamaszos nyugalommal tovább eszik.) KÔTLÄRNÉ (Natasához): Eredj anyád után. Hátha kell néki valami... (Szedegeti az asztalról az edényt.) Teljesen kihűlt ez a drága étel. (Boriskához) Legalább te egyél. Te ehetsz! Neked nincs bajod. BORISKA (feláll s elmegy az asztaltól): Köszönöm, nekem sem kell! KOTLÄRNÉ: így van az, mikor a jóisten ád, ami szükséges ... A keserűséget az ember egyedül keresi hozzá. HRÜZ: Fenét! A baj az ördögtől jön. KOTLÄRNÉ: Bizony, igazad lehet. Isten nem kívánhatja megbolygatni tisztességes emberek békéjét. (Borisra néz.) Istentől nem jöhet ilyesmi. HRÜZ: Már maga is kezdi? Aki árvaságban nőtt fel? Legalább maga legyen hozzá jó szívvel. KOTLÄRNÉ: Hiszen nem árva. Van anyja. Nagyanyja is. Tekintetes asszony! HRÜZ: Nem anya az, aki így neveli a gyerekét... Szerintem az csak egy ... BORISKA (az apja elé ugrik, villámló szemekkel): Ki ne mondja! HRÜZ: No nézd — hát így állunk! BORISKA: Egész életét feláldozta miattam. A fiatalságát...
