Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
MARGIT: Maga a tanúm rá anyám, csak vasárnaponként járt hozzánk. Ebédre. Magam is vigyáztam, hogy meg ne szóljanak. HRÚZ: Hol találkoztatok? MARGIT: Mi gondod rá? Az én dolgom! HRÜZ: Amíg a fél város nem beszél rólatok. SZEGEDINÉ: Margitkám, kislányom ... MARGIT: Hallgasson, anyám! Legalább maga hallgasson! HRÜZ: Megyünk! Amint hazajön a lány a kórházból, eljövök érte. ÖREG HRÜZ: Légy okos, Margit! — MARGIT: Okos... okos! Az ember eszére hivatkoznak akkor is, amikor a szívét hasogatják. Hát kívánhatják egy anyától, hogy okos legyen, amikor meg akarják fosztani egyetlen gyerekétől...? * * * (De Boriskát mégis elvitték az anyjától. Két bőröndbe becsomagolták legszükségesebb holmiját és egy este apja kíséretében megjelent Hrúzék lakásán. A fogadtatás nem volt valami kedves. Ám a legkínosabb helyzet a vacsoraasztalnál adódott, amikor a kislány félreérthetetlenül ráeszmélt arra, hogy apja házában nem szívesen látott vendég.) 4. kép, 2. jelenet HRÜZ: Hová üljön Boris? Melyik lesz az ő helye? ANNA: Üljön ahová akar. Úgyis szorongunk majd hatan ennél a kis asztalnál. HRÜZ: Tyüha! Rizses hús! Ez igen! (Boriskához) Szereted a rizses aprólékot? ANNA: Miért ne szeretné. Náluk otthon talán folyton pecsenyét esznek? HRÜZ (Boriskához, aki mozdulatlanul áll a szoba közepén): Ülj le no! ANNA: Ide, velem szembe. Hadd szokjam meg a képed ... BORISKA (lassan leül egy szék szélére). ANNA: Eleget adtam? BORISKA: Köszönöm, sokat is. ANNA: Csak egyél, nehogy panasszal szaladj anyádhoz, hogy éheztetlek. HRÜZ: Ügy ízleld az ételt, lányom, hogy a ludat hozzá Kotlár nagymama tömte saját kezével. Nem akármilyen ludaskása ez. ANNA: A te nagyanyád nem töm ludat, mi? Az nagyságos asszony... KOTLÄRNÉ: Az is volt... világéletében. BORISKA (kifújja az orrát, hogy palástolja elérzékenyülését.) HRÜZ: No miért nem eszel? ANNA: Pityereg. Szavamra mondom . .. sír! Mintha bántotta volna valaki.. . KOTLÄRNÉ: Az anyja után rí bizonyára. ANNA: Az után ne sírjon. Az most bizonyára Kerekessel szórakozik valahol. HRÜZ (ingerülten): Elég legyen! (Boriskához). Anyád után pedig ne sírj. Akkor látod, amikor akarod. ANNA: Miattam akár rögtön is visszafordulhat. HRÜZ (az asztalra csap): Mondtam, hogy elég legyen! PÉTER (jön): Csókolom ...! HRÜZ: Hol csavarogtál? PÉTER (Kipirulva, ragyogva): Négy:egy a javunkra! HRÜZ: Köszöntsd Borist!
