Irodalmi Szemle, 1960

1960/2 - HÍD - Juraj Špitzer: Mikszáth Kálmán és a szlovákok

kezik meg Mikszáthról: „Együtt érzett a szlovákokkal, s ez az érzés sohasem tompult el benne, amint azt Tót atyafiak című könyve is mutatja. Amikor szülőfalujának, Szklabo- nyának a nevét hivatalosan megváltoztatták, Mikszáth megjegyezte: „Hm, ez azt jelenti, hogy én sehol sem születtem.“ Timrava, a nagy szlovák realista írónő visszaemlékezéseiben arról ír, hogy fiatal korában Jókai és Mikszáth könyveit olvasta. Megemlíti, hogy Mikszáth volt egyik rokonának a keresztapja, s egy alkalommal felpanaszolja, hogy nem válaszolt a meghívásukra, pedig azok szegények — mármint az írónő rokonai — úgy akartak büszkélkedni vele.“ Mikszáthot nagyra értékeli Štefan Krčméry, a kiváló szlovák költő és kritikus is: „Mily utolérhetetlen és kifejező Mikszáth Kálmán társadalomrajza, amely oly gyakran szlovák földben gyökeredzik. Gavalérok című elbeszélését teljesen áthatja a szlovák elem, akárcsak magát a városi társaságot.“ Krčméry vizsgálja, milyen szemszögből nézte és ábrázolta Mikszáth az életet, s találón megállapítja: „A szép szó nagy művésze szívesen elidőzik a szlovák társaságban, de az embert megdöbbenti fölényessége. Igaz, ugyanilyen fölényes ez a szlovákmagyar határról származó palóc a magyarokkal szemben is. A Felső-Magyarországi sze- gény-gallérsággal szemben az alföldi magyart „ripőknek“ mondja, ez a szó szlovákra for- díthatatlan. Talán ezek is olyan elemek, amelyek közel hozták Mikszáthot a szlovák olvasóhoz.“ Krčmáry itt Mikszáth művének jellegét érinti.

Miksztáh műve szatirikusán ostorozza a hanyatló nemességet, a dzsentrit, a jött-ment burzsoáziát, ezzel szemben élethűn ábrázolja a népi alakokat, jó tulajdonságaikat, értelmes- ségüket, találékonyságukat és bölcsességüket. Ez az egyik fő oka, hogy Mikszáthot közelinek érezte és érzi a szlovák olvasó. Demokratizmusa, hűsége a szlovák környezet iránt, ahogy Škultéty mondja, kifejezésre jut olyan alakok megrajzolásában, mint Olej Tamás, a bre- zinai bacsó, vagy Lapaj, a híres dudás, az öntudatos, szabadpásztorok utódja, Sztrelnyik Matyó, az eszes népi kuruzsló, Filcsik, az

agyafúrt csizmadia és mások. Külön említést érdemelnek Mikszáth nőalakjai, akiket gyengéden, érzékenyen ábrázol. Ilyen Apolka a Lohinai fűből, aki ösztönös lázadása után a szakadékba veti magát, hogy sorsával vádolja az úri, kegyetlen önkényt. Ilyen a másik Apolka is, akit az utolsó várúr, a bogaras Pong- rácz István rabol el.

Mikszáth műveinek szerves része a szlovák környezet, a népszokások, a szlovák folklór és dalok tökéletes ismerete, a népi alakok szeretete — mindez közrejátszott abban, hogy műve méltó és biztos helyet nyert a szlovák olvasók kulturális tudatában, hisz Mikszáthot saját írójuknak takintik annál is inkább, mert népi alakjainak jellemrajzából élesen kibontakoznak pozitív, alkotó tulajdonságaik, az úri rétegek hanyatló erkölcseivel szöges ellentétben és tekintet nélkül nemzetiségükre.

Mikszáth műve bár láthatalanul, de nagyon is érezhetőn hatott nem egy szlovák író munkásságára. Részletes tanulmányok megmutatnák, hogy termékenyítő hatással volt Janko Jesenskýre, a szlovák szatirikus elbeszélés klasszikusára és mesterére. Mikszáth művei késői követőkre is talált, például Emo Bo- húňban, a szlovák anekdotairodalom egyik legnevesebb művelőjében.

Mikszáth műve tovább él. A Beszterce ostroma, a Noszty fiú esete Tóth Marival, a Különös házasság, a Gavallérok, az Új Zrinyiász, a Szent Péter esernyője és számos más alkotása mindig a szlovák olvasók kedvelt könyve marad, művészete, mélységes humanizmusa, a rég elmúlt idők igaz ábrázolása, finom és ellenálhatatlan humora, szatirikus éle és utánozhatatlan szellemessége miatt. Megmutatják, mennyire elkerülhetetlen volt a régi világ bukása és az új születése, amelyben elsősorban a népi alakok tulajdonságai érvényesülnek. Megmutatják, mennyire egybefonódott a szlovák és a magyar nép sorsa.

Mindezért a csehszlovákiai olvasók Mikszáth Kálmánt, a nagy magyar írót saját írójuknak is tekintik. Ezért a csehszlovák irodalom ünnepe is a magyar irodalomnak ez az ünnepe, amikor megemlékezünk e nagy művészről és nagy emberről.