Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - HÍD - Juraj Špitzer: Mikszáth Kálmán és a szlovákok
Ä MI MIKSZÁTHUNK Mikszáth Kálmán halálának ötvenedik évfordulója alkalmából május végén illetve június elején a Csehszlovákiai és a Magyarországi írók Szövetsége együttesen emlékezett meg a nagy magyar íróról, Szlovákia szülöttéről. A Magyarországon rendezett emlék gyűléseken a Csehszlovákiai írók Szövetségét háromtagú küldöttség — Juraj Spitzer, Josef Sekera és Ľudo Zúbek — képviselte, a rimaszombati Mikszáth ünnepségen pedig a magyar írók képviseletében Illés Béla, Király István és Dér Endre vett részt. Jelen voltak ezen kívül a Szlovákiai írók Szövetsége magyar szakosztályának küldöttei: Bábi Tibor, Dobos László, Gyurcsó István és Turczel Lajos. Az emlékbeszédeket Mikszáth müvéről és hatásáról a szlovák és a magyar irodaimra Juraj Spitzer és Sas Andor mondta. Előadásaikat az alábbiakban ismertetjük. Mikszáth Kálmán és a szlovákok A csehszlovákiai irodalom mélységes tisztelettel, élő művének megértésével és megbecsülésével csatlakozik azokhoz, akik megemlékeznek a nagy íróról, Mikszáth Kálmánról. Népének hűséges fiát látja benne, aki nagy művészetével korának szinte enciklopédikus képét alkotta meg, s a sok nemzetiségű, félfeudális Magyarország demokratikus fejlődését kívánta. A magyar és a szlovák irodalmat kezdettől fogva szoros kapcsolatok, kötelékek, látható és láthatatlan szálak fűzik egymáshoz. E kapcsolatban drámai kifejezést nyer a magyar és a szlovák nép közös sorsa a történelem hajnalától napjainkig, együttes harcaink, vereségeink és győzelmeink. A történelem bármelyik korszaka, még a látszólagos vagy tényleges elszakadás és felhalmozott akadályok ideje is arról tanúskodik, hogy nemzeteink felvilágosodott képviselőiben és a népben ugyanazok az eszmények, ugyanazok a vágyak és gondolatok éltek. Ellentmondások sűrűjén keresztül törtek érvényesülésre azok az eszmék, amelyek a jelenben tartós szövetséget kovácsoltak nemzeteink között. Ha e mai, gyümölcsöző barátság szemszögéből visszatekintünk a múltra, élesen kidomborodnak előttünk azok a korszakok, események, személyiségek és alkotások, akik és amelyek gyakran fájdalmasan, de hősiesen utat törtek az új gondolkodásnak, az új kultúrának és a haladásnak; megmutatkozik, hogy mindig csak a közös ellenség látta hasznát, ha nemzeteink nem egymás mellett vállvetve, hanem egymással szemben álltak. Mikszáth Kálmán személye ily értelemben közös múltunk világos jelenségei, jellemző alakjai közé tartozik. A szlovák nép és kultúrájának képviselői éppen ezért nyúlnak szeretettel műveihez. Bármilyen összefüggésben beszélünk Nóg- rádról, a magyar irodalom nagy elbeszélőjének szülőföldjéről, a különböző korszakok itt született neves szlovák írói — Bohuslav Tablic, August Ilorislav Škultéty, Božena Slančiková Timrava — mellett sohasem mulasztjuk el megemlíteni e vidék nagy szülötteit, Madách m JURAJ SPITZER
