Irodalmi Szemle, 1960
1960/1 - B. Dávid Teréz: Fekete bárány (Dráma 10 képben)
HRÜZ: Rendet! ANNA (rosszat sejtve): Hogyan akarsz te ott rendet csinálni? HRÜZ: Ideveszem a lányt. ANNA: No, vége is akkor az én életemnek. Vége is akkor az én nyugalmamnak. Tudtam én, hogy az az asszony még egyszer szerencsétlenséget zúdít a nyakamba. ÖREG HRÜZ: Az asszonyt, Margitot ne bántsd, ő nem oka . .. ANNA: Hát ki? Ki nevelte? ÖREG HRÜZ: Éjjelét, nappalát feláldozta érte. Járok hozzájuk, látom. ANNA: Kétszáz koronát szedeget tűlünk havonta. KOTLÄRNÉ: Ruhát, kabátot vett neki karácsonyra. ANNA: Miért nem szoktatja szerénységre? Mire neveli? ÖREG HRÜZ: Ti asszonyok jobban tudjátok, mire nevelitek a lányotokat. .. ANNA: Csak nem hasonlítgatja az én Natasámat Borishoz? ÖREG HRÜZ: Mért ne tenném? ANNA: Natasa más. Az apja valaki. A főmérnök is mondta. HRÜZ: Ugyan kérlek, ne! Nem tartozik ide ... ÖREG HRÜZ: Ami azt illeti, a Boriska apja szintén valaki. Legalább is Margit azt vallja. ANNA: Csak ne fogja a pártját. Az a hír járja, hogy azzal a sofőrrel van dolga. ÖREG HRÜZ: A Kerekessel? Ismerem, derék ember. Margit nemrég múlt harminchat éves, joga van hozzá. Tizenöt éve él magányosan. Férj nélkül. ANNA: Esküdjenek össze ... ÖREG HRÜZ: Nehéz fiatal férjet hozni oda, ahol serdülő leánygyermek van. ANNA: Még hozzá olyan jóféle. HRÜZ: Elég legyen! Hol van most a lány? ÖREG HRÜZ: Mondtam már. Kórházban. Mert. . . elég súlyos . . . ANNA: Majd kialussza ... ÖREG HRÜZ: Ügy mondják, mérgezés .... alkoholmérgezés. KOTLÄRNÉ: Uramisten, ne ha^yj el! ÖREG HRÜZ (a fiához): Jó lenne mielőbb beleavatkozni. Mindnyájan dolgoztok- Mindenütt helytálltok. A gyereketek meg elkallódik, mert nincsen részére egy perc időtök ... HRÜZ (a feleségéhez): Add ide a kabátomat. ANNA: Hová mégy? HRÜZ: Ahová kell! ANNA: Ide ne hozd nekem! Annyit mondok! HRÜZ: Odaviszem, ahol a helye. ANNA: Itt nincs. Ide nem akarom! HRÜZ: A teremtésit! Ki tiltja meg nekem? Vagy arra várjak, míg világcsúfjára meghurcolja a nevem? Igaza van apámnak. Mindenütt megálltam a helyem, itt is megállóm ... * * ( A két Hrúz, apa és fia megjelennek Margit lakásán. Az öreg, süket Szegediné, Boriska nagyanyja fogadja őket, mert lánya még nem jött haza a munkából. Szegediné hetven évét meghaladta, volt telekkönyvvezető özvegye, lélekben a múltban él, arról mesél folyton és visszakívánja. Az öreg asszony feciseg-locsog s közben betekintést enged életük kis titkaiba és rávilágít a légkörre, amelyben Boriska él. — Közben hazaérkezett Margit.)
