Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Duba Gyula: Három szatíra
fogyaszt? Mert én nem, az bizonyos. Azt a 20 koronát is hiába fizettem februárra a gázgyárnak. Teljesen hiába, kidobott pénz az ablakon. Gázórámmal gyöngéd, bizalmas viszony fejlődött ki közöttünk. Aranka, a feleségem nem sejt semmit. * Erősen gondolkozom a dolgon. Kissé furcsának tűnik a „visszafelé folyás“ teóriája, mert úgy fest a dolog, mintha az ember, mondjuk 90 éves korában születne a koporsóban és életét 9 hónapos korában bömbölve fejezné be valahol, de különben lehetséges. Ügyis a gyakorlat hitelesíti az igazságot, ezt pedig tökéletesen igazolja. Vagyis? A gázóra visszafelé forog, tehát nem én fogyasztom a gázgyár gázát, hanem a gázgyár fogyasztja az én gázomat. Tehát? Csecse kis gázórám ... te ... BEMONDÓ: Drámai kiteljesedés. Zöld J.: Ohó, csakhogy én nem hagyom ám annyiban a dolgot. Mert az én gázam mégis .csak az én gázam. Kérem, fogyassza, semmi kifogásom ellene, de fizessen ... Fizessen érte úgy, ahogy én megfizettem, amikor még én voltam a fogyasztó! Mégis inkább hagyom a gázgyárat. Nem piszkálom őket, nem szeretek embe_ reket tartozások miatt zaklatni. Én már csak ilyen vagyok, sokkal kellemetlenebb lenne nekem felszólítani őket, hogy fizessenek, mint nekik. Üsse kő... Több is veszett Mohácsnál... Órám rendületlenül visszafelé forog. Szeretem ... Nagyon szeretem ... Imádom. Ha megcsalna ...! BEMONDÓ: A végzet karmaiban. Zöld J,: Az élet egy nagy mocsár, amelyben az ember vergődve úszik. A bűzös lé befolyik a száján, fuldoklik tőle ... No és, vagy átérek a másik partra, vagy nem érek át. Nincs értelme, hogy átérjek. Megcsalt... megcsalt a szajha! S még hozzá egy gázgyárival, közönséges szerelő az llető. Idejött, rákancsin- tott a gázórámra és kivette belőle a vasat, erre ez a ribanc szendén vissza- mosolygott és olyan gyorsan kezdett előre forogni, hogy néhány percen belül 5000 koronát mutatott. Tehát mégis megcsalt... Félredobott, mint egy elhasznált mosogatórongyot... Megbosszulom, ha addig élek is ... BEMONDÓ: Újsághír, mint epilógus. Zöld Jenő, bűz-utcai lakos tegnap éjszaka favágó fejszével darabokra törte gázóráját. A kiömlő gáz majdnem végzett vele. Tettének oka ismeretlen. Gyenge Jóbot a sors Jelentős állással és felelősségteljes tisztséggel áldotta meg. Párnázott ajtajú szoba, impozáns íróasztál két telefonnal, két bőrfotel és egy titkárnő szakadt egyidejűleg a nyakába, mint a bő áldás természetes járuléka. Hivatala előtt tompa-feketén csillogó Tatraplán bizonyította Gyenge Jób földi létének fontosságát és indokoltságát. Napi foglalkozása sem volt túlságosan megerőltető. Mindössze ennyi: Jób ül az íróasztalánál és szivarozik vagy vajaskenyeret rág, esetleg titkárnője főzte feketét iszik. Bejön egy ember, mondjuk Igmándi Keserű Károly és beszélni kezd: ,„Ha gyomrunknak és általában bélrendszerünknek valamilyen AZ IGEN EMBER
