Irodalmi Szemle, 1960
1960/2 - Duba Gyula: Három szatíra
szervi baja történik, vagy működésében váratlan komplikációk merülnek fel, legcélszerűbben és legbiztosabban igmándi keserűvízzel gyógyítható!“ Gyenge Jóbnak véleményt kellene nyilvánítani a felvetett problémáról. Mondjuk így: Jó, vagy rossz, igen, vagy nem! Csakhogy Jóbunknak vajpuha, érző szíve van. És ilyen szívvel mondjon ki valaki oly kemény és durva szavakat, mint „rossz“, vagy „nem“ ? Nem kell tehát meglepődni, ha Gyenge Jób Igmándi Keserű Károly monológjára mosolyogva biccent és azt mondja: Jó. Igen! Igmándi távozása után Szántói Savanyú Sándor állít be: „Belső szerveink kémiai fegyelmezése alapján megállapítottam, hogyha ezen alakulatokban zökkenők vagy zavarok fordulnak elő, a baj legeredményesebben Szántói savanyúvízzel gyógyítható!“ —\ — Jób barátságosan nevetve biccent és így nyilatkozik: Jó! Igen! Igen! Na és ki lenne bolond megdöbbenni akkor, amikor Szántói után Ricinus Richárd lép be és rákezdi: „A ricinus elektrokémiai összetétele testünk biológiai összetevőivel szerves egységet alkotva, biztosan gyógyítja az összes .. Jób barátságosan nevetve biccent és így nyilatkozik: Jó! Igen! Igen! — Igen, jó, jó, igen! Háromszor is igen! Darmol Dani félhivatalos emberiségmegváltót már szóhoz sem engedi jutni. — Szervi bajok... gyomorgörcsök... darmollal kikúrálva? Nagyszerű! így! Mindenki megkapta, amit akart, mindenki ki van elégítve. Gyenge Jób pedig mosolyogva ül bőrfotelében és körülötte dicshimnuszokat zengenek: Ö, a Jób jó ember, irgalmatlan jó ember. Sajnos, egyes emberek nem nézik jó szemmel társaik boldogulását. Nem átallották őt is meggyanúsítani azzal, hogy mindezt nem szíve sugallatára csinálja, ellenkezőleg, tetteiben a rideg józan ész vezérli. Állítólag új, gyakorlatilag nagyszerűen bevált életfilozófiát szerkesztett, melynek lényege valahogy így sűríthető: mondj jót és igent, hogy sziklaszilárd tekintélyed legyen ezen a földön! Helyeselj és bólogass úton-útfélen mindenkinek, hogy senki se mondhassa: ejnye a bitangja, önálló véleménye van, majd adok én neki! Ezek a hitvány rágalmazók minden határon túlcsapó szemtelenségükkel a Gyenge Jób dicsőségét zengő himnuszból is paródiát csináltak, úton-útfélen hangoztatva, hogy Ó, a Jób gazember, irgalmatlan gazember! Egy bizonyos. Néhány nap múlva Igmándi Keserű, Szántói Savanyú, Ricinus és Darmol Dani nyilvánosan összeverekedett — mint később kiderült, Gyenge Jób igenjeitől és helyeslésétől elkapatva. És lett a szegény gyomorban zivatar, a belső szervekben üzemzavar, mennydörgés, káosz és fogak csikorgása. Felmerül a kérdés. Mi bajom van nekem Gyenge Jobbal, a jó és igen emberrel? Hiszen ha elmegyek hozzá és ügyes-bajos dolgaimat elpanaszolom, nekem is azt mondja majd: Jó, igen! Hát én ezt nem akarom. Én azt akarom, hogy legyen talpig ember és képviseljen valakit, jobb híján magát, Gyenge Jóbot és ha valamiről úgy látja, hogy rossz, azt mondja is ki. Ha pedig tényleg puha szíve a hibás, hát... mit tudom én! Mert ha még egyszer olyan botrányt okoz, mint az Igmándi —Szántói —Ricinus —Darmol affér, akkor .. . ! Vigyázz Jób, mondj nemet!
